Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (6. évfolyam, 1982)

1982/4 - Marczell Béla: A Csilizköz és lakói. 4. Balony II.

jött ki eléje, 3 ettől az ö lovai megijedtek. A ló pedig nem törődött velük, utánuk ment, s mikor elérte őket, a fejét az ülésre tette a kocsis mellé. Kb. kétszáz métert mehettek, ekkor a ló visszafordult, s hirtelen eltűnt. Utána már csak hangot hallott a kocsis: Szerencséd, hogy nem bántottál, nem nyúltál hozzám!

A boszorkányok ellen védekezni kellett. A legény, ha nem tett a csizmája talpába magyar acélt, a boszorkányok biztosan megrontották. A magyar acélt a helyi kovácsok készítették.

Ismerték a népi gyógyítás eszközeit is, pl. ha a tehén tőgye megkövesedett, "ménkű’'-vei gyógyították. A "ménkű" villámcsapáskor keletkezett a becsapás helyén. Szép fényes és sima volt, mintha csiszolták volna. A villámcsapás után hét eszdendöre "földobja magát", kibújik a földből. Ezzel kellett a beteg testrészt - így az említett tőgyet is - jól megdörzsölni. Biztos szer volt.

A sebet kövér tyúklevéllel /bableveltl varjúháj - sedurn maximum/ kezelték, a föltört lábra tehéntrágyát tettek. Ha a csecsemő megbetegedett, kerestek érett sárgatököt. Ezt kilenc küszöb alól titokban szerzett földdel, kilenc sírról szakított virággal összefőzték, s az így kapott vízben megfürösztötték a beteg gyermeket. Elbeszélésük szerint a gyógyulás mindig bekövetkezett.

A nehéz, korántól késő estig tartó munka mellett jutott idő a tréfára is. Sokszor így vigasztalták magukat: Ha nincs krumpli eszünk egy kis reményt, amíg van. A sok burgonya önmagában viszont kevés erőt adott, mert a mondás szerint : Aki télen kilenc zsák krumplit megevett, tavasszal a tizediket nem bírja el.

Marczell Béla