Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (6. évfolyam, 1982)
1982/3 - Marczell Béla: A Csilizköz és lakói. 3. Balony I.
Háromszáz holdas nagygazda, közép- és kisparasztok, részesaratok, napszámosok, cselédek faluja volt Balony, de koldus nem akadt egy sem. Az emberek között megvolt az egyetértés, szívesen segített egyik a másiknak. Az idénymunkáknál /behordás, cséplés, kukoricafosztás, répatisztítás/ mindig "összesegítettek", hogy gyorsabban menjem a munka, s a termény időben a magtárba kerüljön. A lakók szinte mindnyájan a katolikus vallást követték, s ez nagyon sok népszokást, népi hagyományt őrzött meg napjainkig. Ma már kevésbé vallásosak ugyan, de a szokások közül - főként az idősebbje - még ma is sokra emlékeznek. Szívesen, szeretettel beszélnek róluk. Főként az ifjúkori esti “danáláaokról", amikor a legények a falu végi dombon összejöttek, és sok móka, tréfa közben énekelgettek. Többen még mais tudnak néhány ilyen kedvelt nótát, pl.: Be van az én szőröm újjá kötve. Barna kislány ne kotorássz benne! Az egyikben acél, kuva, tapló. A másikban százforintos bankó. vagy Elmennék én tehozzátok. Jaj de szennyes a szobátok. Réz sár káty úm mind fölszedi, Gyócsgatyámat beszennyezi. Az egymáshoz elég közel eső csilizközi falvak, mint pl. Radvány és Balony is, néha versengtek is abban, hogy egyik a másikat csattanósan megtréfálja. Nevetve mesélték, hogy régen a csilizpatasi pap, aki a radványiakat nem nagyon kedvelte a szószéken így imádkozott: Adj Uram esőt! Patásnák sokat, Balonynak felit, Radványnak meg semmit! Ugyancsak mindkét falu: Radvány és Balony is érdekelt a csilizpatasi nótában, illetve annak egyik változatában: Csilizközbe’, Patason Macskát sütnek rostélon. Radványiak ott lesik, Meg se sül, má’ megeszik. Onnan megyünk Balónba A nagy lakodalomba.
