Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (6. évfolyam, 1982)
1982/2 - Pomichal Richard: A Csallóköz védett és veszélyeztetett állatai
A veszélyeztetett gerinctelenek közé tartoznak a különböző édesvízi szivacsok. Kéregszerű vagy fa alakú elágozo telepeiket csak tiszta, magas oxigéntartalmú vizekben találhatjuk. Régebben közönségesen elterjadt fajunk volt a folyami szivacs /Ephydatia fluviatilis/. Élőhelyeinek száma a víznek mérgező anyagokkal történő szennyezése, az eutrofizáció és egyéb beavatkozások folytán erősen megcsappant. Szürkésfehér vagy világosbarna telepeit aránylag gyakran megtalálhatjuk a Tökéai-Dunaág egyes szakaszain. Az édesvízi szivacsok elterjedésére egyes rovarfajok előfordulásából is következtethetünk, pl, a Recésszárnyúak /Neuroptera/ rendjébe tartozó szivacslegyek /Sisyridae/ lárvái a szivacstelepek obiigát parazitái. Egyes tegzesek, /Trichoptera/ lárvái /pl. a Ceraclea nem bizonyos fajai/ pedig a szétesett, elpusztult szivacskolóniák szaru-váztűit használják fel tegzük építőanyagául. Az orvosi pióca /Hirudo medicináiig/ 100-150 mm hosszú. Alapszíne változatos, barnába hajló szennyessárga, máskor zöldes. Hátán jellegzetes sárgás vagy narancsszínű rajzolattal. Vízinövényekben gazdag, agyagos, iszapos, könnyen fölmelegedő kisebb tavacskákban, mocsarakban, holtágakban fordul elő. Viszonylag gyakran összetévesztik a hasonló élőhelyeken előforduló, valamivel kisebb /kb. 100 mm/ ragadozó - vért nem szívó - lónadállyal /Haemopis sanguisuga/. Ennek hátoldala azonban legtöbbször teljesep egyszínű sötétbarna, sötétszürke vagy fekete. Irodalmi adatok szerint a múlt század elején Franciaországban egyetlen kórházban évente 500 000 orvosi piócát is fölhasználtak. Milliószámra fogták őket Európa-szerte. Adták-vették a piócákat még a tengerentúlra i®, R. Hertwig német kutató szerint Németországban ez idő tájt csaknem teljesen kipusztították őket. - Az 1800-as években Magyarország állt az aurópai piócakereskedelem élén. Az Ecsedi-láp, a Hanság mocsarai mellett a Csallóköz mocsárvilága is jelentős mértékben hozzájárult a piócakereslet kielégítéséhez. Vámbéry Ármin írja "Küzdelmeim* című 1905-ben kiadott önéletrajzi munkájában, hogy dunaszerdahelyi mostohaapja a XIX. század közepe táján jobb híján piócakereskedelemre fanyalodott. A környékbeli falvak parasztjaitól fölvásárolt férgeket a felvidéki patikáknak adta el. Állományukat a korabeli Magyarországon az óriási kereslet úgylátszik nem veszélyeztette. Igaz ugyan, hogy az *áru" jelentős részét a tenyésztelepek biztosították. Rákospalotán^ pl. a Rottenbiller család tulajdonában vol
