Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (5. évfolyam, 1981)

1981/4 - Marczell Béla: "Megjött a szép karácsony"

„Megjött a szép karácsony”

Megjött a szép karácsony. Aranyozott kis szánon. Hozott diót, mogyorót, JÓ gyermekeknek valót.

Ezzel a kis ver3Íkével várták és köszöntötték valamikor a gyermekek a népi hagyomány egyik legjelesebb ünnepét, a karácsonyt. A téli napforduló pogány ünnepéből kereszténnyé lett karácsony még ma is egyik legkedvesebb ünnepünk. A keresztény világ Jézus születésének napját ünnepli ezen a napon, a mai társadalomban pedig a legmeghittebb, legbensöségesebb családi ünnep. Valamikor, még néhány évtizeddel ezelőtt is a szokások, köszöntök egész csokrát megtalálhattuk a paraszti rendben, mám azonban ezeknek a szokásoknak legnagyobb része már kiveszett a köztudatból. Itt-ott azonban még ma is hallható karé - csony estéjén, azaz a szentestén az úgynevezett mendikálók éneke, akik csoportokban járnak házról házra, s az ablak alat’t köszöntőt mondanak, majd énekelnek. Ezek a népköltési karácsonyi énekek igen kedveltek mind a kicsik, mind a felnőttek körében. A Csallóközben is a legismertebbek a Mennyből az angyal, a Pásztorok, pásztorok örvendezve, a Csordapásztorok mi’ön Betlehembe, valamint a Föl nagy örömre, most született kezdető karácsonyi énekek. Református vidékeken, így a CsilizkÖzben is a Krisztus Urunk áldott születésén, Az Istennek szent angyala és még más énekek ismertek.

Karácsony estéjén állítják fel az ünnep igazi jelképét, a karácsonyfát. Ezt az északi germán eredetű szokást a protestáns világ csak a XVI. században kezdte újra meghonosítani, s hozzánk csak a múlt század második harmadában került ugyancsak német hatásra. Ez a szokás igen gyorsan elterjedt a társadalom minden rétegében, s azóta is igen nagy népszerűségnek örvend.

A karácsonyfa díszítése ünnep a családban. A fára aggatott cukorka, csokoládé, a díszek közül pedig a dió és az alma a jó és a gonosz tudásának gyümölcsét, eledelét, az angyalhaj s más papírból