Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)
16. századi, festett és aranyozott bőrrel borított nyereg restaurálása
Műtárgyvédelem 37-38 végül az egészet letakartuk polietilén fóliával, hogy a vízgőz lassan, kíméletesen fejtse ki hatását. A nyeregtakaró függőleges oldallapjain a segédanyagokat kisméretű, de erős mágnesekkel rögzítettük, melyeket a fonák oldalhoz illesztett, lekerekített szélű vaslapok tartottak helyükön. A bőr meglágyulása után a megfelelő részekre erős iratcsipeszeket rögzítettünk, melyekre súlyokat kötöttünk. Ezek segítségével fokozatosan ki lehetett húzni a gyűrődéseket. A nyeregtakarón körben futó szegélyből hátul hiányzott kb. 30 cm. Az első megmaradt szinte teljes hosszában; azonban a varrófonal erősen meggyengült állapotban volt (2. kép). Hogy a további sérüléseket megelőzzük, még párásítás előtt lebontottuk ezeket. Javítás - kiegészítés Miután a borítóbőr két oldalsó részének ráncait a lágyítás után sikerült kihúzni, elkezdődött az első kápa alatt lévő sérülések helyreállítása. Ehhez itt is párásítást alkalmaztunk, majd a szakadt részeket felpuhított állapotban, helyükre igazítva összeragasztottuk. Mivel ezek a területek - a szerkezetből adódóan - folyamatos feszültségnek vannak kitéve, valamint élben voltak elszakadva, a javítás során alátámasztó bőrt használtunk. Ehhez CIBA IRGADERM fémkomplex színezékkel megfelelő színűre beállított, elvékonyított kecskebőrt választottunk. Hamar világossá vált, hogy a bőrszelvények közötti erős feszítő erő, valamint a húsoldal simasága és a régi restaurálásból visszamaradt zsíros felülete miatt olyan ragasztóra van szükség, ami ilyen körülmények között is stabil kötést biztosít. Ehhez rizskeményítőt poli(vinil-acetát) vizes alapú diszperziójával kevertünk 2:1 arányban. A ragasztott területeket is mágnesekkel sikerült rögzíteni, amíg a teljes száradás meg nem történt. Bár az állapotfelmérés során úgy tűnt, hogy a varrásszél viszonylag ép, a próbavarrás alkalmával kiderült, hogy a bőr szinte mindenütt alátámasztásra szorul. Ehhez növényi cserzésű borjúbőrt választottunk, mert az még rendkívül vékony állapotban is kibírja a varrás során keletkező erőhatásokat. Miután kézzel 0,1 mm-re vékonyítottuk, a fenti ragasztókeverékkel hátoldalról megerősítettük vele azokat a széleket, ahol újravarrásra volt szükség. Az elülső kápa alatt lévő részek összehúzása és egymáshoz építése során láthatóvá vált, hogy egy féltenyérnyi hiány is van ezen a területen, mégpedig olyan helyen, ahol a bőrt eredetileg két részből varrták össze csavaröltéssel. Ennek a kiegészítéséhez — a borítóbőr anyagához igazodva — kecskebőrt színeztünk. Annak érdekében, hogy a tárgy megjelenése közelítsen az eredetihez, a pótlást két darabból előre össze kellett varrni és csak ezután építettük be a helyére. Ehhez próbák során kísérleteztük ki az öltések megfelelő távolságát. Mivel az eredeti fonalat sehol nem lehetett újra hasznosítani, struktúrájában hasonló, natúr színű len cérnát színeztünk a varrásokhoz.18 Ezt használtuk fel a szegélyekhez, a csavaröltéshez, valamint a borító varrott részeinek összeépítéséhez. 18 Solophenyl Braun RL CIBA-GEIGY direkt színezéket használtunk. 76
