Műtárgyvédelem, 2012-2013 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Zsivkovits Mihály Istenszülő ikonjának restaurálása
Műtárgyvédelem 37-38 született, édesapja borkereskedő volt Budán. A bécsi Képzőművészeti Akadémiára 1795-ben iratkozott be, de későbbi festészeti tevékenysége során a legtöbb alkotása a Budai Szerb Püspökséghez kötődött. 1798 körül vidéki tanulmányutat tett, járt a szerémségi Karlócán, és Zimonyon is. Levéltári adatok is igazolják, hogy ezt követően visszatért Budára, ahol megalapította saját festőműhelyét. Munkássága során számos ikont, ikonosztáziont festett, többek között a szentendrei Blagovestens- ka-templom és a balassagyarmati szerb templom szentképfalát (1. ábra), de Csokonai Vitéz Mihály 1802-ben kelt levele alapján feltételezhető, hogy mint portréfestő is tevékenykedett. Az Istenszülő ikon annak az ikonosztáznak a darabja, amely eredetileg a balassagyarmati szerb templomban kapott helyet. A ma is álló kápolnát 1911-ben emelték annak a jóval nagyobb templomnak a helyén, amelyet 1909-ben lebontottak a helyi ortodox közösség megfogyatkozása miatt. Az épület az 1970-es években Balassagyarmat város önkormányzatának tulajdonába került, ekkor szállították a szentkép- fal darabjait a szentendrei Szerb Egyházi Múzeumba. A festményen a könnyező Mária jelenik meg, kezében kendővel, melyet a mellkasához szorít: az Istenszülő keresztre feszített fiát siratja. Mögötte Jeruzsálem városát láthatjuk. Az ábrázolás a hagyományos Fájdalmas Szűz ikonográfiáját követi. Ennek megfelelően a műtárgy párdarabja egy Keresztelő Szent Jánost ábrázoló ikon, valamint a kompozícióban legfelül, középen elhelyezkedő, kereszten függő Krisztus-ábrázolás. A kép stílusa azonban már eltér a tradicionális ikonfestészet szabályaitól, a festő tér- és emberábrázolása a nyugati klasszicista felfogást követi. A görög nyelvű felirat jelentése: Mária, Isten anyja.2 Vukovits Koszta fent említett értekezéséből további részleteket ismerhetünk meg a balassagyarmati ikonosztáz keletkezésével kapcsolatban. A Szerb Egyházi Múzeum levéltárának adatai szerint az eredeti, Istenanyja-születése templomot 1787-ben szentelték fel, szentképfalának megépítésére az egri Jankovics Miklós fafaragó mestert kérték fel 1794-ben. Az aranyozás elkészítésére és a képek kivitelezésére Nyeskovits Györgynek adtak megbízást 1799-ben, de ismeretlen okokból nem ő, hanem Zsivkovits Mihály fejezte be azok megfestését 1815-ben. A Nyeskovits Györgynek tulajdonított prófétasor azonban elveszett, így nem tudjuk összehasonlítani a többi, Zsivkovits Mihály festette ikonnal. Vukovits Koszta megemlíti, hogy az ikonosztáz felső sorában, a kereszt alatt helyet kapott Istenszülő ikonnak és párdarabjának, a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló festménynek a felirata is görög nyelven íródott, habár Zsivkovits hagyományosan szerb nyelvű feliratokkal látta el a festményeit. E két kép szövegének kivételével az ikonosztáz többi darabján ennek megfelelően szerb nyelvű szövegeket olvashatunk. A szentképfal Nagy Szent Vazult ábrázoló tábláján olvasható az a felirat, mely szerint az aranyozás és a prófétasor kivételével az ikonosztáziont Zsivkovits Mihály festette, és a munkát 1815-ben fejezte be. Ugyanitt olvashatjuk a megbízók nevét is: a munkálatok költségeit Bozda Vukovits Koszta közlése. 134
