Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Járó Márta - Tóth Attila: A "nyugati- és keleti-típusú" arany- és ezüstfonalak : a két fonaltípus "találkozása" egy soproni sírlelet textíliáin
A „nyugati- és keleti-típusú” arany- és ezüstfonalak. A két fonaltípus „találkozása” egy soproni sírlelet textíliáin Járó Márta — Tóth Attila „Nemet Jianos Hozot Bechj Marhatt, 5 Fontt Arany es esist Fonallat.. .”(1599), „Bolgár Janos hozott Constantinapolbul 10 Leuel Szkofium Aramat...(1618)1 „Arani Premet hoztam Beczbulneki...”(1619)1 2 Okkal vélhetjük, hogy a fenti tételekben említett két város, Bécs és Konstantinápoly lehetett a 16. század végi - 17. század eleji királyi Magyarországon, illetve az Erdélyi Fejedelemségben a fémfonalak3, illetve a fémfonallal készült áruk fő beszerzési helye. Bécs, mint a Habsburg Birodalom egyik legjelentősebb városa majd fővárosa valószínűleg a nyugati, az itáliai, spanyol és más európai műhelyekben készült fonalak, textíliák egyik kereskedelmi „elosztóhelye” volt az adott időszakban. A Kárpát-medencébe területileg is benyúló Oszmán-Török Birodalom fővárosába pedig főként a keleti, az oszmán-török, perzsa stb. áruk nagy választéka vonzhatta a kereskedőket. Talán nem állunk túl messze a valóságtól, ha feltételezzük, hogy a soproni Kecske-templomban, a 16-17. század fordulója körül eltemetett hölgy4 halotti öltözékének, valamint a vele szintén a koporsóba helyezett egyéb ruhadaraboknak5 készítéséhez, illetve díszítéséhez felhasznált fémfonalakat, illetve fémfonalas késztermékeket az említett két városban szerezhették be az azokat értékesítő kereskedők. A nyugati- és keleti stílus együttes megjelenését nem csak a szövetek, a csipkék vagy a paszományok stíluskritikai elemzésének eredményei, a ruhák szabása,6 hanem a felhasznált arany- és ezüstfonalak készítéstechnikája is alátámasztja. Az adott időszakban ugyanis — eddigi vizsgálataink alapján - jó eséllyel megkülönböztethetők egymástól az Európában, illetve a török területeken működő műhelyekben arany és ezüst fel- használásával előállított fonalak. Természetesen nagyon valószínű, hogy Bécsben török vagy Konstantinápolyban európai, főként itáliai eredetű kelméket, fémfonalakat is be lehetett szerezni, sőt az sem zárható ki, hogy egyes európai manufaktúrákban már ebben az átmeneti időszakban ismerték és alkalmazták a keleti technológiát. 1 ...5 font arany- és ezüstfonal valamint 10 levél skófium arany, azaz aranydrót, az 1599-es, illetve az 1618-as kolozsvári harmincadjegyzék tételei, Pap 2000.119., ill. 290. 2 Arany prém, azaz aranyfonalból készült szegélydísz. Szili János bécsi vásárlásáról készült számadás, közli Tompos 2000. 49. 3 A „fémfonal” kifejezést a továbbiakban - gyűjtőfogalomként - minden fémből vagy fém és szerves anyag kombinációjával előállított, fonalszerű textildíszítményre alkalmazzuk. 4 Ld. a jelen kötetben: Gabrieli 2013. 13-19. 5 I ,d. a jelen kötetben: E. Nagy K. - Várfalvi A. 2013. 73-88., illetve E. Nagy és Várfalvi 2012. 6 Ld. a jelen kötetben: E. Nagy K. - Várfalvi A. 2013. 73-88., illetve E. Nagy és Várfalvi 2012. 29
