Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Korhecz Papp Zsuzsanna: Schöfft József (1776-1851) oltárképeinek festéstechnikája
Schöfft József (1776-1851) oltárképeinek festéstechnikája Korhecz Papp Zsuzsanna Bevezetés A szerző Vajdaság (Szerbia) területén restaurálásokkal egybekötött egyházművészeti kutatást folytat. E munkát a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában folyó tanulmányai keretében végzi. A délvidéki katolikus templomok oltárképfestészete 1700-1850-ig című téma a szerbiai műemlékvédelem részéről elhanyagolt terület számbavételét, állapotfelmérését, részbeni restaurálását tűzte ki célul.1 Ezen anyag szervesen kapcsolódik az anyaországi kulturális örökséghez, azonban Trianon után kikerült a művészettörténet látóköréből. A kutatás jelenlegi eredményeinek segítségével több esetben is olyan magyarországi barokk mesterek életművét sikerült meghatározni vagy bővíteni, akik opuszának csupán a töredéke volt ismert a szakirodalomban.1 2 3 Mindez a restaurálások és a hozzájuk fűződő kutatások publikálásának köszönhető. E munkát folytatva, elmélyítve kerül sor a délvidéki területeken jelentékeny örökséggel rendelkező művészek festéstechnikájának jellemzésére, amelybe beépülnek az MKE Restaurátor Tanszékén készült restaurálási dokumentációk és szakdolgozatok eredményei is. A tanulmányban megjelenő megállapítások négy oltárkép restaurálásának vizsgálatait tartalmazzák, valamint ezen felül 9 műalkotás mintavétellel egybekötött, „in situ” szemrevételezéssel történő megfigyeléseiből álltak össze. A kutatások jelenlegi állása szerint a Vajdaság területén Schöfft Károly Józsefnek 14 oltárképe található meg. A restaurátorok sokrétű tevékenységének, szerepének és felelősségének felértékelődéséről tanúskodnak a Nyugat-Európában az utóbbi évtizedekben meginduló művészet-technikatörténeti kutatások eredményei.1 Nagyszerű helyi jellegzetességek felismeréséhez vezethetne, ha hasonló szemlélet és aktivitás lenne jellemző a magyar- országi anyag kutatására és közzétételére is. E módszer magában foglalja a művészek és 1 A műemlékeket és belső berendezéseiket készíttető lakosság térvesztése a II. világháború után vált nyilvánvalóvá a németség kitelepítésével, az utóbbi évtizedekben a magyarság vészes fogyásával és a társadalom szekularizációjával elérte a kritikus pontot, amikor a műértékek kataszterét még talán nem lehetetlen elkészíteni, annak tudatában, hogy e feladat már így is 50 évet késett. Személyes kezdeményezéssel 2008 óta folyik „Pusztuló műértékeink” címen e projekt, mely a vajdasági katolikus templomok képző- és iparművészeti anyagának dokumentálását végzi. 2 Korhecz Papp: Stettner Sebestyén budai festő Szabadkán. 2008. 109-122., Korhecz Papp 2009. 221-224., Korhecz Papp 2011. 73-88., Korhecz Papp 2012. 273-291. 3 Manfred Koller osztrák restaurátor tevékenysége fémjelzi leginkább e módszert, aki az osztrák Műemléki Hivatal (Bundesdenkmalamt) szakembereként feldolgozta és közzétette az intézményhez befutó restaurálási kutatások eredményeit. A mintegy 100 barokk oltárkép vizsgálatából álló festéstechnikai értékelését publikációiban tette közzé. Koller 1978. 173-222., Koller 1988. 332-381., Koller 2006.145-153. 149
