Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Korhecz Papp Zsuzsanna: Schöfft József (1776-1851) oltárképeinek festéstechnikája

Műtárgyvédelem 36

műhelyek tanulmányozását, ahol a műalkotások bizonyos, a kor által jelentősen determinált alapanyagok és technikák alkalmazásával születtek meg. A „technical history of art” hidat képez a restaurátorok, természettudósok és művészettörténészek között.

Schöfft József élete és munkássága

Schöfft Károly József (Schoefft, Schaeft, Schafl, Pest, 1776 - Pest, 1851. február 19.) korának kedvelt és megbízásokkal elhalmozott mestere volt. Pest vezető festőművészeként tevékenykedett, a család által fenntartott műhelyből számos pesti, budai és vidéki templom oltárképe származik. Édesapja Schöfft József (Doberschau, No., 1745 k. - Pest, 1803 u.) Németországból telepedett Magyarországra, 1776-ban lett pesti polgár. A Hét bagolyhoz címzett háza és műterme a Maler-Gasse-ban (Képíró utca) volt, melyet műhelyükről neveztek így el, emléktábláján a Kazinczy-idézet ma is olvasható.4 Schöfft Károly József 1802. november 10-én iratkozott be a bécsi Akadémiára, festőként és festő fiaként.5 12 gyermeke született, közülük Ágoston híres festő lett, Ottó és Borbála is e művészetet tanulták, Tivadar fia építészként működött.6

Schöfft Károly József főleg oltárképeket festett, melyek a történelmi Magyarország szinte minden részére eljutottak: Abony (Szt. István halála, 1814), Ada (Assisi Szt. Ferenc stigmatizációja), Baja-Kálvária (Szt. Anna, 1837), Bács (Szt. Flórián), Bicsérd (Jézus mennybemenetele), Buda-Tabán (Szt. Flórián, 1811, Szt. József halála, Szt. Antal, Szt. Tekla, Szt. Margit), Cegléd (Kálvária), Gyöngyös, ferences templom (Mária megkoronázása, 1800 körül), Jobbágyi (Szt. György), Kiscell, Múzeum (Fájdalmas Anya), Kiskunfélegyháza (Vizitáció), Kiskunhalas (Szent Péter és Pál, Szent István koronafelajánlása és Nepomuki Szent János, 1820 körül, erősen átfestettek), Mezőberény, szlovák evangélikus templom (Jézus mennybemenetele), Nagykökényes (Mária Immaculata, 1818, erősen átfestett), Nógrád (Magyar szentek, 1813, Segítő szentek), Pest-Terézváros (Avilai Szt. Teréz, 1828, Szt. István felajánlja Szt. Imrét 1830), Ravazd (Szt. Villebald, 1841), Suhopolje, Horvátország (Avilai Szt. Teréz), Szabadka, Szerbia, Szt. Teréz székesegyház (Avilai Szt. Teréz — főoltárkép, 1804, Mária mennybevétele, 1805, Keresztelő Szt. János 1802, Fájdalmas Boldog- asszony, 1803, Szt. András, 1820, Nepomuki Szt. János, 1807, Szt. József halála, 1805, Páduai Szt Antal, 1825), Szabadka, Városi Múzeum (Szentháromság, 1802), Szeged, Rókus (Szt. Rókus, Vasas Szt. Péter), Tápé (Keresztelő Szt. János), Törökbecse (Szt. Miklós, 1811, Szt. Vendel, 1811), Vác, egyházi gyűjtemény (Pestis-szentek, 1810 k.), Verseg (Szt. Miklós), Zombor (Győzedelmes Immaculata, 1813).

Oltárképei áhítatot keltők, „átmenetet” jelentenek a barokk-klasszicizmus és romantika között, jellegzetes nyúlánk alakjai, kissé hosszú, sokszor kampós orral,

4 „Festő vala már atyja is, s olly tekintetű, hogy azon úcza, melyben lakott Képíró-uczának tőle neveztetett.”

5 Fleischer 1935. 81.

6 Lyka 1942.507.

150