Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tuzson Eszter: A fafaj-meghatározás jelentőségéről

Műtárgyvédelem 36

2a. kép. Idősebbik Szt. Jakab apostolt ábrázoló polikróm faszobor (16. sz. első fele), Szépművészeti Múzeum.

Fig. 2a. Polychrome wooden sculpture of St. James the Greater (first half of the 16th century). Museum of Fine Arts, Budapest.

2b. kép. A műtárgyból származó minta mikroszkópos keresztmetszeti képe, fekete dió (Juglans nigra L.). Fafaj-meghatározás: Boros Ildikó.

Fig. 2b. Microscopic view of the cross section of a sample taken from the art object, cutleaf black walnut (Juglans nigra L.). Identification of the wood species by Ildikó Boros.

Egyes fafajok használata általánosan elterjedt volt, mások csak egy adott területre voltak jellemzőek. A különböző országoknak különböző időszakokban megvoltak a kedvelt vagy előnyben részesített fái.

A fatáblaképfestészetben például az Európában nagy területen honos tölgy az egyik leggyakrabban alkalmazott fa volt, elsősorban az északi területekre volt jellemző. Németországban, a 12—14. század között részesítették előnyben a lucfenyő és a hárs mellett, a 15. századtól azonban már messzemenően az erdeifenyő dominál. Itáliában táblaképek és szobrok anyagául egyaránt leginkább nyárfát használtak.10 11

A szobrászatban Svábföldön a 14-15. században a fűzfa a legelterjedtebb.11

Magyarországon a kisszámú vizsgálat azt mutatja, hogy mind a szobrászatban, mind a táblaképfestészetben a hárs használata a legjellemzőbb.12

10 Kühnen 2002.

11 Tenge-Rietberg 1984.

12 Tuzson 2002., Boros 1996.

142