Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tuzson Eszter: A fafaj-meghatározás jelentőségéről

Tuzson Eszter • A fafaj-meghatározás jelentőségéről

3a. kép. G. A. Boltraffio, Lodi Madonna, 1508, nyárfa (Populus sp.), Szépművészeti Múzeum. Restaurálás utáni állapot.

Fig. 3a. G. A. Boltraffio, Lodi Madonna, 1508, poplar (Populus sp.), Museum of Fine Arts, Budapest. The painting after conservation.

Végül néhány dominancia: fatáblaképek anyagául szilfát Franciaországban és Flandriában, olajfát és cseresznyét Itáliában, szandarakfát Spanyolországban, bükkfát Németországban és Csehországban, égert Németországban és Csehországban említ a szakirodalom. Szobrok anyagául cirbolyafenyőt elterjedési területén (az Alpokban és a Kárpátok magasabb helyein), a középkori Magyarországon, Svájcban, Ausztriában, Itáliában és Németországban használtak.

Műhelyek, mesterek szokásaira is akad példa: Néhány céhszabályzat fennmaradt, melyek csak bizonyos fafajok használatát engedélyezték, így például a Középkorban Lübeckben, Hamburgban és Lüneburgban vallásos művekhez csak tölgyfát, Kölnben a 14. században kizárólag diófát használhattak fel.13

Híres fafaragók, köztük Tillman Riemenschneider, Veit Stoss, vagy Niklaus Weckmann műhelye csaknem kizárólag hársfát használt. Dürerről pedig ismert, hogy Velencében nyárfára, Hollandiában és Németországban tölgyfára dolgozott. Más műhelyek inkább a szokatlan fafajokat részesítették előnyben. Cranach műhelyében például sokszor használtak bükkfát.

13 Boros 1996. 5.

143

3b. kép. A műtárgyból származó minta mikroszkópos radiális hosszmetszeti képe. Fig. 3b. Microscopic photograph of a radial longitudinal section of a sample taken from the art object.