Műtárgyvédelem, 2011 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Pataki Anikó: Késő reneszánsz rátéthímzéses selyemfüggönyök restaurálása

Műtárgyvédelem 36

A kreplinnel borított textíliák restaurálása hagyományosan úgy készül, hogy a konzerválni kívánt szövetet először az alátámasztó anyagra rögzítik, s csak azután kerül a felületére a kreplin bevonat. Az első - vörös hátterű - függönyszárny esetén a sok kisebb-nagyobb elem megfelelő helyre illesztésének megkönnyítésére „fordított” sorrendben végeztük a munkát. Legalsó rétegként a függöny méretével egyező Hungarocell (polisztirol) lapra fektettük az előrajzolt fóliát, erre rögzítettük az átlátszó vörös kreplint, amin keresztül az egyes elemek helyét pontosan látni lehetett. A háttérhez tartozó eredeti selyemtöredékeket színükkel lefelé helyükre illesztettük és a szélek mentén pamutfonallal felférceltük a kreplinre. Az alátámasztó anyagot ennek tetejére fektettük, majd egy másik lap segítségével színoldalra fordítottuk. Ezután a vörös rátétek kontúrjai mentén egymáshoz férceltük a három réteget. A függönyszárny sárga elemeinek konzerválása hasonló technikával történt. Itt lehetőség volt arra, hogy kisebb egységenként végezzük az alátámasztást, mivel ezek az elemek később kivágásra kerültek.

A sárga hátterű függönyszárny konzerválásán részben módosítani kellett, mivel helyhiány miatt nem volt megoldható a tárgy méretével megegyező Hungarocell lap használata. Emiatt csak szakaszosan lehetett végezni a varrókonzerválást. Ennél a darabnál hagyományos módon, az előrajzolt alátámasztó anyagokra varrtuk fel

11. kép. A második függöny- szárny konzervált vörös rátétéi kivágás után, a háttér sárga elemei mellé rendezve.

Fig. 11. The second hanging’s conserved red patterning after its cutting off, arranged next to yellow elements of the background.

12. kép. A második függönyszárny részlete a zsinórok felvarrása után.

Fig. 12. Detail of the second hanging after the sewing on of the braid.

108