Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Heitler András: Vakolatok nyersanyagai és megmunkálási módszerei Cennini, Alberti és Filarete írásaiban
Műtárgyvédelem 35 csak kéziratos formában terjedt, s nagyon sokáig nem adták ki nyomtatásban. A19. századi első, részleges publikációk után csak 1972-ben (!) jelent meg a teljes szöveg.32 A huszonöt könyvből álló értekezést dialógus formájában írta meg a szerző: az építész az építtető főurakkal (személyükben Filarete milánói patrónusai, Francesco és Galeazzo Sforza ismerhetők fel) beszélgetve fejti ki az ideális város, Sforzinda építéséhez szükséges tudnivalókat. A mű harmadik könyvében az építkezéshez felhasználandó nyersanyagokat veszi számba, s ezek között tárgyalja a habarcsok, vakolatok fő összetevőit. Jellemzően nem tesz különbséget a falazáshoz és a vakoláshoz használható anyagok között, s nem fejti ki részletesen a habarcs megkeverésének, felhordásának módszereit. így egyrészt nem ad olyan teljességre törekvő áttekintést, mint Alberti, ugyanakkor egyes részletekkel hosszasan foglalkozik. Meglehetősen részletesen ismerteti a mész égetéséhez megfelelő kőfajtákat. Albertitől eltérően ő elsősorban a folyómedrekből gyűjtött köveket ajánlja, különösen az Adda folyóból származókat. Ez minden bizonnyal annak tudható be, hogy bár Filarete írása egy számos hatásos irodalmi eszközzel megalkotott fikciós próza, mégis, a képzeletbeli Sforzinda ezernyi szállal kötődik a valós Észak-Itáliához, Milánó környékéhez - s az Adda épp erre folyik. Filarete kifejezetten a helyi adottságokból indul ki, amellett, hogy ismertet más olasz vidékeken használatos anyagfajtákat is: „A mész, amit előre el kell készíttetned a mi Sforzindánk falaihoz, hogy jó és előnyös legyen - úgy, ahogy láttam és ki is próbáltam -, folyókból származó kőből készüljön, főleg az Adda folyóból valókból. Jó még a Lago Maggioré- ból való kő is, ami egyfajta travertin, s az egyik helyen jobb, másutt kevésbé jó. A folyókból származók lekerekítettek, mint a kavicsok, a hegyekből származókat össze kell zúzni kis darabokra, hogy jól ki lehessen égetni őket, Milánóban ezek jók. Rómában van egy előnyös kőfajta, a travertin, ami egészen vagy részben lyukacsos, és csak nagy darabokban bányásszák. Amikor dolgozni akarnak vele, összetörik s beáztatják jó néhány napig, néhány hónapig, s azt mondják, hogy jobb ha jól befedik homokkal, vagyis puccolánnal, ahogy mondják, ez a legelőnyösebb, amit a földeken s az utakon ásnak ki, ahogy itt, Milánóban is.”33 32 Filarete (Antonio Averlino): Trattato di architettura. (Szerk.: Anna Maria Finoli, Liliana Grassi) Milánó, II Polifilo, 1972. Az alábbiakban e kiadás szerint idézzük a szöveget, az eredeti kézirat (Biblioteca Nazionale, Firenze, Codex Magliabechianus, 11,1,140) fóliószámait szögletes zárójelben tüntetve fel. A kérdéses helyek értelmezéséhez felhasználtuk a mű német fordítását is: Filarete (Antonio Averlino): Tractat über die Baukunst nebst seinen Büchern von der Zeichenkunst und den Bauten der Medici. (Szerkesztette és a fordítást készítette: Wolfgang von Oettingen) Bécs, Verlag von Carl Graeser, 1896. Filarete elméleti munkásságáról jó összefoglalót ad: Kruft, Hanno Walter: A History of Architectural Theory from Vitruvius to the Present. New York, Princeton Architectural Press, 1994. pp. 51-53. 33 „Le calcine che tu hai a farfare per lo provedimento déllé mura della nostra Sforzinda, per farle buone e vantaggiate secondo ehe ho veduto e provato, vogliono esserepietre di quelle defiumi e massime di quelle delfume d'Adda; ancora quella petrina del lago d’Angera é buona, ma e migliore in un luogo ehe in un altro, questa e spezie di tevertino. Quelle de’fiumi sono pietre ritonde, come dire ghiare, quelle de’ monti 72
