Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Heitler András: Vakolatok nyersanyagai és megmunkálási módszerei Cennini, Alberti és Filarete írásaiban
Heitler András • Vakolatok nyersanyagai Cennini, Alberti és Filarete írásaiban Az utóbbi sorokból kiderül, hogy Filarete nem foglalkozik az égetés műveletével, s a mészoltás időtartamát sem szabja meg olyan pontosan, mint Alberti, az oltott mész befedésére pedig az általa a homokfélék közé sorolt puccolánt javasolja. Milánó és Róma után a firenzei szokásokról is megemlékezik: itt van egy kő fajta, az alberese, amiből nagyon jó mész lesz, s amit több napig oltanak, úgy, mint Rómában; Padovában pedig egy a firenzeihez hasonló követ használnak. Filarete kifejezetten hangsúlyozza, hogy ahány vidék, annyiféle nyersanyag, s mindenütt a helyben találhatót használják („Mint már említettem, más-más helyeken más-más fajta kövek vannak...”'4). Létezik azonban egy gyakorlat, amit határozottan visszautasít: „A márványfélék mészégetéshez nem jó kövek, bár egyes helyeken megtalálhatók és használják is őket, amint Rómában láttam. Ennek két oka volt: azért, mert olyan sok volt belőle, s azért is, mert Róma kifogyott a nyersanyagokból s a nemes lelkű emberekből. A mi időnkben is sokat elhasználtak, s meszet csináltak belőle, így jeles épületeket tettek tönkre, csupán abból a nyomorúságból fakadóan, hogy nem mentek el a lelőhelyére, ahol van belőle bőven, s nincs is messze, és a folyónak köszönhetően meglehetősen kényelmesen szállítható. Úgy hiszem, ha visszatérnének azok, akik oly nagy költséggel és pompával megépíttették ezeket a hatalmas épületeket, hogy hírnevük fennmaradjon, hát ezek mai birtokosait, akik nem csak, hogy nem őrizték meg őket, hanem még segédkeznek is a leromolásukban, bedobatnák a tüzes kemencébe, azokkal a gyönyörű márványszobrokkal együtt, amiket felaprítottak, hogy meszet készítsenek belőlük.”" Nem gondoljuk, hogy Filarete úgy vélte volna: márványból nem lehet jó meszet készíteni. Inkább arról beszél itt, hogy nem szabad márványt, elsősorban ókori épületek márványanyagát ilyen célra felhasználni. 34 35 sonopezzi grandi ehe bisogna rompergli e farglipicco/i a volerle cuocere bene, queste a Milano sono buone; a Roma hanno vantaggiata pietra, cioé tevertina, la quale é tutta o la maggiorparte bucata, epurepezzi grandi se ne cava. Quando si vuole mettere in opera la spezzano, e cost la fanno macerare parecchi di e alcuni mesi, e dicono ebe e migliore, purché stia ben coperta dal sabbione, o vuogli direpuzzulana, come la chiamano loro, la quale é vantaggiatissima, e questa la cavano delli campi e strade come si fa ancora qui a Milano." [f.l5r.] Filarete (1972) i.m. pp. 65-66. 34 „Come t'ho detto, diversi luoghi diverse ragioni dipietre..." [f.lór.] Uo. 70.p. 35 „Le pietre ehe non sono buone a fare calcina, benché in alcuno luogo se ne truovi e ancora se ne facci, sono i marmi, e di questa ho veduta fare a Roma, e questo é stato per due cagioni: percbe ve n'era tanta abbondanza, e anchepercbe, essendo venuta Roma neü'ultima stremitü di roba e anche d'animigentili, a questi nostri tempi n'hanno consumati moltissimi, de'quali n'hannofatto calcina e hannoguasto idificii degni, solo per questa miseria di non mandare a' luoghi dove ella nasce, ed évene copia tton troppo dis- tante e anche assai comoda a condurla per rispetto delfiúmé. Credo ehe se ritornassino quegli ehe feciono fare con tanto spendio e magnificenza, ehe feciono condurre quelle per fare quegli magni edificii percbe’ ne rimanesse fama, e costoro gliabbino, ttonché mantenuti, ma aiutati ruvinare, sarebbono da gittargli nella ardentissima fornace insieme con quelle nobilissime figure di marmo le quali coloro minuzzavano per fame calcina." [f. 15r.J Uo. pp. 66-67. 73
