Műtárgyvédelem, 2010 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Schrett László - Lukács Katalin - Győri Lajos: A százhalombattai Isten Anyja Születése templom ikonosztázának restaurátori kutatása
Schreit L. - Lukács K. - Győri L. • A százhalombattai Isten Anyja Születése templom Válaszok a kutatás kezdetén feltett kérdésekre A fehér, olaj kötőanyagú márványozásos díszítőfestés állapota jó, a rajta lévő, bebar- nult sellakréteg eltávolításával feltárható Ez az igen vastag, jó megtartású réteg a jelenleg látható, átfestett ikonokkal egyidőben (1875 körül) készülhetett. A díszítéseken lévő bronzporos „aranyozás” esztétikailag kifogásolható, túl vastag, a faragások plasztikáját torzítja. A vörös, szintén olajos kötőanyagú márványozásos festés az ikonfal minden szintjén, háttérszínként megtalálható. Állapota hiányos, meggyengült kötőerejű, vékony réteg. Kialakítása az ikonosztáz beépítése után, kb. 1770-ben történhetett. A zöld - fekete - sárga eredeti márványos festés az 1. szinten és a 3. szint párkányán található meg, ez kazein kötőanyagú, vékony krétaalapozású, sérült, hiányos réteg. Készítése 1770 előtti. A rátét faragások az eredeti keretszerkezethez tartoznak, de felhelyezésük másodlagos. Kutatóablakokkal rajtuk poliment aranyozást, a feszület keretén pedig zöldes lüszter nyomai is feltártunk, megállapítottuk, hogy a puttók eredetileg nem aranyozottak, hanem festettek voltak. A királykapu alsó, megtoldott része és az 1. szinten lévő rozetták az 1968-as felújításkor kerültek a falra, fémszínezésük lakkba kevert bronzporral történt. Ennél a felújításnál az egész ikonosztázt sellakkal vonták be. Az ikonok nem az ikonfalhoz tartoznak, behelyezésük másodlagos, átalakítottak, átfestettek. Az ikontáblák a 16-17. századból származnak, míg az ikonfal a 18. század elején készülhetett. Restaurálási javaslat Mivel kutatásaink azt az eredményt mutatták, hogy az eredeti (1770 előtti) állapot nem állítható helyre, felmerült a vörös-márványozásos réteg visszaállításának lehetősége. A vörös-márványozott időszak 1770-től 1875-ig tarthatott, amikor a jelenleg látható, fehér márványozásos díszítőfestést kialakították, illetve az ikontáblákat átfestették. Az 1968-as felújítás során, kisebb javításokat, kiegészítéseket végeztek, majd az egész ikonosztázt sellakkal átlakkozták. Tehát az eredeti 16-17. századi ikonok egy másodlagosan beépített, vörösre festett ikonfalba kerültek 1770 körül. Az egyetlen egységes korszak az ikonosztáz ismerhető történetében az 1875. utáni időszak. Ennek helyreállítása és restaurálása nem okoz kárt az ikonosztáz egyik rétegében sem és esztétikailag is elfogadhatóbbá teszi a jelenleg látható állapotnál. Az ideális megoldás talán az lenne, ha a 19. századi festményeket leválasztanák az alattuk lévőkről, új fatábla hordozóra átültetnék és így kerülnének vissza a fehér- márványozású ikonfalba. A felbecsülhetetlen értékű, bizánci stílusú képeket pedig restaurálva, egy alkalmas helyen be lehetne mutatni. 109
