Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Vali Zsuzsanna: Az Iparművészeti Múzeum tulajdonában lévő, Péter és Pál apostolt ábrázoló bizánci ikon restaurálása
Műtárgyvédelem 34 5. kép. Az infra felvételen hangsúlyosan jelentkezik az alárajz, melyen megfigyelhetők az alakok eredeti arcvonásai. Fig. 5. The original lineaments of the figures can be observed on the infrared image as the underdrawing occurs heavily on it. Az alakok szabad szemmel, illetve más fototechnikai eljárások segítségével alig látható arcvonásai az 1100 nm körüli tartományban készült infra felvételeken sötéten jelentkező alárajz által igen egyértelműen kirajzolódnak (5. kép). Ez igen fontos lehet a művészettörténészek stíluskritikai vizsgálatai szempontjából. Az arcok infra felvételen látszó vonásaihoz képest az is megállapítható volt, hogy a korábbi restaurálás során a szabad szemmel nehezen kivehető formákat a restaurátor némiképp félreértelmezte, így kissé megváltozott Péter szemének körvonala, karaktere. A drapériák, és a kezek kontúrvonalai is hangsúlyosan jelentkeznek. Ebben a tartományban a retus teljesen eltűnik, és a kép hiányhelyei lesznek láthatóak. Az alacsonyabb, 800 nm körüli tartományban a retus sötétnek látszik. A radiográfiás felvételen az egyetlen, nagyon markánsan, fehéren jelentkező felület a rovarjáratok tömítésére használt, erős sugárgyengítésű anyag. A hordozó szerkezete alig észlelhető, az alávásznazás halványan jelentkezik. Az eredeti alapozó- és festékrétegek határvonalai alig kivehetők, helyenként egyáltalán nem látszanak. A festésből csak az aranyozás és Pál tunikájának néhány vékony vonallal meghúzott fehér csúcsfénye sejlik, alig észrevehetően. A röntgen- és a lumineszcens felvétel alapján úgy tűnik, hogy a festő ólomfehéret használt a csúcsfények felviteléhez. A röntgenfelvételen a festésnek csak ez a része látható, így nagy valószínűséggel kizárható a kép többi felületén az ólomfehér, illetve a vörössel festett részeken a minium használata. A zölddel, okkerrel és vörössel festett felületek esetén a röntgenkép arra utal, hogy a festő vasoxid tartalmú földfestékeket használhatott, ezért nem jelennek meg a röntgenfelvételen. A nem teljesen szabályos kör alakú fa hordozó száliránya az ábrázolás tengelyére merőlegesen fut. A száliránynak megfelelően a fatábla kissé vetemedett, a képoldalon enyhén domború. A hordozó fájáról Grynaeus András dendrokronológus szemrevételezéssel megállapította, hogy fenyőfa. Fehér Sándor17- szintén szemrevételezés alapján - lehetik Dr. Fehér Sándor a Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karán a Faanyagtudományi Intézet oktatója, faipari mérnök. 40
