Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ruzsa György: Megjegyzések az orosz ikon technikájához, különös tekintettel a teológiai vonatkozásokra
Műtárgyvédelem 34 11. kép. Az Istenszülő minden fájdalmasok öröme. Észak-orosz (?) ikonfestő. 19. század első fele. Fa, tempera, fém. 20,8x16 cm. Magángyűj temény. Fig. 11. “The Virgin of Consolation of All the Afflicted”. Northern-Russian (?) icon painter. First half of the 19th century. Wood, tempera, metal. 20.8x16 cm. Private collection. legnagyobb kutatója találóan mutat rá egy korai ikonnal kapcsolatban a fémborítás teológiai jellegére: «A veretes borítás sugározza a szent apostolok testének ragyogását és romolhatatlanságát.»11 Az ikonborítót ubórnak nevezzük, ez gyakran ezüstből készült. Találkozunk aranyozott ezüst, (mint például az Iparművészeti Múzeum már említett Krisztus ikonjának borítója) és a szegényebb helyeken sárgaréz borítókkal is. A nemesfémeken ötvösjegyek is vannak, szinte minden régi orosz ezüstborítón 84-es számot is találunk. Ez az ezüst finomságára utal, vagyis arra, hogy az ezüst 84 zolotnyik finomságú.11 12 1700 februárjától Oroszországban törvény írta elő a nemesfémek jelzését. Az ikonborítónak (ubór) három fajtája van: a riza, az okiád és a bászma. A riza az ikonborításnak az a fajtája, amely az ikontáblának a széleit, a középső részéből a hátteret és a ruházatot is borítja, tehát csak az arcokat, kezeket és lábfejeket hagyja szabadon. Ezt figyelhetjük meg Az Istenszülő 11 11. A. Cmep.iuzofíd: O sh.i'ichiih AporoqeHHoro y6opa b no'nn'.iiiuií cbhtmx. In Hy.\oTBopHaM HKOHa b Bn3aHTHH n /\peBHeü Pycn. MocKBa, 1996, 129. p. Ld. még: M. A. CmepAueona: AporoiteHHbin yőop ApeBHepyccKHX mkoh XI - XIV ííckob. I Iponcxo>k,\cmic, CHMBOAHKa, xyATOKecTBeHHbiii o6pa3. MocKBa, 2000. FIporpecc-TpaAHUHfl. 12 A zolotnyik (3oaothiik) szó az orosz zoloto (30AOT0), arany szóból származik. Az ezüstötvözet finomságának régi orosz mértékegysége. A leggyakoribb a 84-es finomsági fok, mely azt jelenti, hogy az ötvözet 875 ezrelék ezüstöt tartalmaz, ezt a 84-es szám beütésével jelzik. Egyébként az ezüst ikonborítókon rendszerint alul, leggyakrabban a bortra (a fatábla szélére) hajlított felületen helyezkedik el a fémjegy. A külön darabból álló részeken is (pl. cáta vagy gallér, dicsfény) - ameny- nyiben ezek nagyobb méretűek - találunk ötvösjegyet. A moszkvai ezüstöket 1740-ig kétfejű sassal, majd 1741-től 1899-ig a sárkányt legyőző Szent György alakjával jelezték. A szentpéterváriak jelzése korábban ugyancsak a kétfejű sas volt, később pedig két horgony és egy jogar. A próbamesterek vagyis az ellenőrző mesterek nevük kezdőbetűit és alatta évszámot ütöttek be. Az ötvösmesterek általában ugyancsak nevük kezdőbetűivel jelezték alkotásukat. A fémjegyek feloldását, így a mesterek nevét a jegykönyvekben találjuk meg. Az orosz ezüst ikonborítók vonatkozásában szakértéshez legjobban a Posztnyikova-Loszeva féle jegykönyv használható: M.M. FlocmHUKOBa-Aoceea, HF. FlAdmoHoea, E.A. Y/ibXHoea: 3oAOToe n cepeőpaHoe AeAO XV-XX bb. Teppm-opn» CCCP. MocKBa, 1983. H3AaTeAbCTBO «HayKa». 122
