Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ruzsa György: Megjegyzések az orosz ikon technikájához, különös tekintettel a teológiai vonatkozásokra
Rúzsa György • Megjegyzések az orosz ikon technikájához ... a praktikus festéstechnikai okokon túl - miként maga a fatábla is, az állandóságot, az örökkévalóságot érzékelteti. Amikor a leukosz teljesen megszáradt és megkeményedett, a známenscsik vagyis a kijelölő, előrajzoló mester a gráfjával, azaz egy vékony tűvel bekarcolja a kompozíció fő vonalait. Egyébként e bekarcolt vonalakat is - nem egészen következetesen - gráfjának nevezik. Miként látni fogjuk, az ikonfestészet orosz terminológiájában egy-egy szó vagy kifejezés több jelentéssel is rendelkezhet. A bekarcolt vonalakat, ha a festékréteg elég kopott, jól megfigyelhetjük. A megfestés Az ikonfestészetnél a megfestés egyik leglényegesebb teológiai vonatkozása az, hogy az ikonfestők az arcok megfestésénél mindig a sötétebb színeket viszik fel, majd erre fedőfestékkel egyre világosabbakat helyeznek. Ezzel az ikonfestő a sötétből a világosság felé indul, a fény és a megvilágosodás felé halad. Itt említjük meg, hogy a kompozíció döntő többségében álló téglalap formában készül, ezzel is hangsúlyozva a függőleges vonalakat, a felfelé, az ég felé való törekvés fontosságát. A kevés kivétel között - mint fekvő téglalapba helyezett kompozíciót — a már említett, Az Istenszülő elszenderedésének kijevi barlangkolostori ikonja című alkotást (6. kép) nevezhetjük meg. Nagy eseménynek számított a festés megkezdése. Ezt „nyitásnak” nevezték, hiszen az evangéliumos könyvet is ki kell nyitni, hogy megismerhessük Isten igéjét. Az ikonnak is meg kell nyílnia, hogy isteni közvetítéssel, ezúttal nem szóban, hanem képben megismerhessük az üdvtörténetet. Ekkor az ikonfestők újra elmélkedtek és imádkoztak. Az ikon megfestése a dolícsnyik és a lícsnyik munkájára épül. Először a dolícs- nyik dolgozik, aki figyelembe veszi a známenscsik munkáját. A dolícsnyik olyan ikonfestő, aki a test ruha által nem takart részeinek kivételével a kompozíció többi részét festi meg. O festi a tájat, az építészeti elemeket, a kisebb tárgyakat, a ruhát, annak redőit, a különböző díszítő elemeket. A növényi díszítőelemeket festő dolícsnyikot trávscsiknak nevezték, míg az arany hátteret készítőt zlatopiszecnek. Az aranyozómester — teológiai vonatkozásban is — igen lényeges munkát végzett, hiszen az arany lényeges tulajdonsága, hogy nagymértékben visszatükrözi a fényt, s a jámbor néző úgy érzi, mintha az ikon rá sugározna, szinte érzékeli az ikonból sugárzó isteni fényt, kegyelmet. Az arany háttéren kívül ugyancsak a zlatopiszec festette az ásszisztot is. Így munkája igen jelentős és nagy tudást kívánó. Az ássziszt aranyfüst- lemezből készült finom vonalháló. Rendszerint a ruharedőket jelzi, de jelentősége ennél sokkal nagyobb, fontos szimbolikus értéke van: az ásszisztot gyakran a világot elárasztó isteni fény és energia jelzéseként értelmezik. Az aranyozás alapozóanyagát, ragasztóanyagát polimentnek nevezik, miként a nyugati táblakép-festészetben is. Ismeretes, hogy a nyugati - például barokk kori - táblakép-festészetben ez az anyag többek között bóluszt, szappant, tiszta méhviaszt, szarvasfaggyút, bálnazsírt, nyúlenyvet tartalmazott. Az orosz ikonfestészetben 117
