Műtárgyvédelem, 2009 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ruzsa György: Megjegyzések az orosz ikon technikájához, különös tekintettel a teológiai vonatkozásokra
Műtárgyvédelem 34 egyrészt ettől eltérő, másrészt sokban hasonló anyagokkal találkozhatunk. Itt a fő alkotóelemek rendszerint sárgásvörös földfesték, tojásfehérje, kevés növényi olaj vagy állati zsiradék. Ezt a folyékony, gyorsan száradó ragasztót ecsettel vitték fel a levkaszra, majd erre került az aranyozás. Ezt a módszert már a 16. század végétől használták. A dolícsnyik még számos speciális vonalat is megfestett. Ilyenek például a razgyélka, azaz osztott vonal, továbbá a különleges szegélyvonalak, vagyis az opúska és az otvódka. A következő fázisban a lícsnyik dolgozott. Ez a kifejezés szó szerint arcfestőt jelent, ő festette meg az arcokat és a test azon részeit, amelyeket a ruha nem takart el. A lícsnyik munkájával kapcsolatban a szankír, a pláv, a rumjánec és a dvizsók kifejezésekkel kell megismerkednünk. A szankír nem más, mint alapozó testszín. A sötét szín sokféle árnyalatában jelenik meg. A színárnyalat utalhat az ikon készítési helyére és korára. Például a bizánci ikonok nagy részén a szankír szürkéskék árnyalatú, a Rubljov korabeli orosz ikonokon szürkészöld, az itáliai hatás alatt létrejött posztbizánci görög ikonokon barna, a Sztroganov ikonfestő iskola követőinek ikonjain sokszor belílóval — ezzel az ólomból készült fehér festékkel — kevert barnával találkozunk. Amikor az ikonfestő megfestette ezt az alapozó testszínt, hozzálátott a hígfestéshez, vagyis a plávhoz. Ennek a híg festékkel történő világosító eljárásnak a lényege az, hogy többször híg és egyre világosabb okker rétegeket visznek fel. Ezzel finoman formálják az arcot és így is érzékeltetik a szent megtisztult testének fényességét, a belülről fakadó fényt. Gyionyíszij, a 15. és a 16. század fordulójának nagy orosz ikonfestője az elsők között fejlesztette igen magas színvonalra ezt az eljárást. Ezután festi meg az ikonfestő az arcpírt. Ezt rum- jáneccel vagyis speciális vörös festékkel festették. A rumjánecet, mely egyébként a kozmetikában is használt festék volt, leggyakrabban mahagónifa vagy szantálfa rostjából, továbbá krétaporból, belílóból és más anyagokból készítették. Művészeti vonatkozásban és teológiai értelmezésben is döntő fontosságú a lendületvonal, vagyis a dvizsók. A lendületvonal vékony, fehér, gyors mozdulattal felvitt 7. kép. Krisztus Pantokrátor. Konstantinápoly- Athosz. 1363. Fa, tempera. 106x79 cm. (Az at- hoszi Pantokrátor monostorból.) Ermitázs, Szentpétervár. Ltsz. I. 515. Fig. 7. Christ Pantocrator. Constantinople- Athos. 1363. Wood, tempera. 106x79 cm. (From the Pantocrator monastery) Hermitage, St. Petersburg. Inv. No. 1.515. 118
