Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Török Adél: A Szépművészeti Múzeum biccherna-tábláinak restaurátori és levéltári kutatásainak eredményei

1. 2. 1. ábra A füzöborda, a könyvtáblához rögzítésének szerkezeti rajza. Nézeti rajz. Illust. 1. Stitching rib, structural drawing of its fixing to the cover. 2. ábra A fűzőborda, a könyvtáblához rögzítésének szerkezeti rajza. Keresztmetszeti rajz. Illust. 2. Stitching rib, structural drawing of its fixing to the cover, cross-section. 1460-ban változás állt be, mivel a festett fatáblákat képként kezdték el kezelni, ezért a korábbi regiszterek könyvtábláit leválasztották a regisztereikről és ki­rakták őket a hivatal falaira, míg az adott terminus könyvelésének regisztereit dísztelen fatáblákkal látták el. Eközben megtartották a bicchernák festésének nyilvánvalóan közkedvelt hagyományát oly módon, hogy továbbra is megrendel­ték őket, csak ezúttal nem könyvtáblaként, hanem kerettel, eleve képnek ki­alakítva őket. A 13. századi sienai könyvelés legjellemzőbb vonása az volt, hogy a camer- lingo és a négy provizor (ellenőr) könyveit külön kötetbe kötötték. Mind a camer- lingo, mind a provizorok megbízatása fél évre szólt, így egy év alatt összesen két provizor és két camerlingo könyv készült. Mindkét típusnak megvoltak a maga jellemző formai sajátosságai; míg a camerlingo könyvének tábláin minden eset­ben a hivatalában dolgozó vagy számolgató szerzetes-camerlingot ábrázolták, addig a provizorok tábláira a négy provizor családi címerét festették fel. Mindkét típusú könyv tartalmazott a kiadásokra, illetve a bevételekre vonat­kozó fejezeteket, azonban a camerlingo és a provizorok is különböző szerepkört töltöttek be. A provizorok feladata az volt, hogy begyüjtsék az emberektől az adókat, kölcsönöket, különféle pénzeket. A beszedéskor minimum két provizor- nak mindig jelen kellett lennie, akik saját füzetükbe írták fel az adatokat, vagyis azt, hogy mely napon, kitől, mennyi pénzt vettek át és milyen jogcímen. Mikor el­értek egy bizonyos összeghatárt, el kellett számolniuk a camerlingonak - leg­alább másik két provizor jelenlétében -, aki ugyancsak saját füzetébe jegyezte fel, hogy mely napon, mekkora összeget vett át a provizoroktól. A szemeszterek végén aztán a személyes füzetekből átmásolták az adatokat egy pergamen­regiszterbe, melyre díszes fa könyvtábla került és ezzel a már letisztázott és feldíszített kötettel álltak a Consiglio Generale (Városi Tanács) elé elszámolás céljából. A camerlingon és a provizorokon kívül, az írnok is vezetett egy saját füzetet, melyekből az idők folyamán ugyancsak egy sorozat állt össze. Ezt nevezik a sienai Archivio di Statoban a Memoriali köteteknek. A provizorok vagy provveditorik kezdetben ketten, majd négyen voltak, de minden esetben világi személyek; sienai polgárok, illetve arisztokraták töltötték be ezt a tisztséget. 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom