Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Török Adél: A Szépművészeti Múzeum biccherna-tábláinak restaurátori és levéltári kutatásainak eredményei
1. 2. 1. ábra A füzöborda, a könyvtáblához rögzítésének szerkezeti rajza. Nézeti rajz. Illust. 1. Stitching rib, structural drawing of its fixing to the cover. 2. ábra A fűzőborda, a könyvtáblához rögzítésének szerkezeti rajza. Keresztmetszeti rajz. Illust. 2. Stitching rib, structural drawing of its fixing to the cover, cross-section. 1460-ban változás állt be, mivel a festett fatáblákat képként kezdték el kezelni, ezért a korábbi regiszterek könyvtábláit leválasztották a regisztereikről és kirakták őket a hivatal falaira, míg az adott terminus könyvelésének regisztereit dísztelen fatáblákkal látták el. Eközben megtartották a bicchernák festésének nyilvánvalóan közkedvelt hagyományát oly módon, hogy továbbra is megrendelték őket, csak ezúttal nem könyvtáblaként, hanem kerettel, eleve képnek kialakítva őket. A 13. századi sienai könyvelés legjellemzőbb vonása az volt, hogy a camer- lingo és a négy provizor (ellenőr) könyveit külön kötetbe kötötték. Mind a camer- lingo, mind a provizorok megbízatása fél évre szólt, így egy év alatt összesen két provizor és két camerlingo könyv készült. Mindkét típusnak megvoltak a maga jellemző formai sajátosságai; míg a camerlingo könyvének tábláin minden esetben a hivatalában dolgozó vagy számolgató szerzetes-camerlingot ábrázolták, addig a provizorok tábláira a négy provizor családi címerét festették fel. Mindkét típusú könyv tartalmazott a kiadásokra, illetve a bevételekre vonatkozó fejezeteket, azonban a camerlingo és a provizorok is különböző szerepkört töltöttek be. A provizorok feladata az volt, hogy begyüjtsék az emberektől az adókat, kölcsönöket, különféle pénzeket. A beszedéskor minimum két provizor- nak mindig jelen kellett lennie, akik saját füzetükbe írták fel az adatokat, vagyis azt, hogy mely napon, kitől, mennyi pénzt vettek át és milyen jogcímen. Mikor elértek egy bizonyos összeghatárt, el kellett számolniuk a camerlingonak - legalább másik két provizor jelenlétében -, aki ugyancsak saját füzetébe jegyezte fel, hogy mely napon, mekkora összeget vett át a provizoroktól. A szemeszterek végén aztán a személyes füzetekből átmásolták az adatokat egy pergamenregiszterbe, melyre díszes fa könyvtábla került és ezzel a már letisztázott és feldíszített kötettel álltak a Consiglio Generale (Városi Tanács) elé elszámolás céljából. A camerlingon és a provizorokon kívül, az írnok is vezetett egy saját füzetet, melyekből az idők folyamán ugyancsak egy sorozat állt össze. Ezt nevezik a sienai Archivio di Statoban a Memoriali köteteknek. A provizorok vagy provveditorik kezdetben ketten, majd négyen voltak, de minden esetben világi személyek; sienai polgárok, illetve arisztokraták töltötték be ezt a tisztséget. 35