Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Török Adél: A Szépművészeti Múzeum biccherna-tábláinak restaurátori és levéltári kutatásainak eredményei

A mindig világi provizorokkal ellentétben a cameriingok hol világiak, hol pedig egyházi személyek voltak. 1257-ig világi cameriingok, majd pedig szerzetesek töltötték be a posztot. 1262-től váltogatták egymást, végül 1274 és 1340 között az „I religiosi”, azaz a szerzetes cameriingok ideje következett el. A ferences rend spirituális ága, az umiliátik és a vallombrózi bencések közül kikerülő néhány esettől eltekintve, a szerzetes cameriingok túlnyomó többsége a ciszterci San

Galganoból került ki. 1340 és 1451 között újra világi személyek töltötték be a tisztséget, majd 1451-től visszatértek a szerzetesek. Egy dolog azonban állandó maradt, mégpedig az, hogy a Biccherna Hivatal vezetője, vagyis a camerlingo minden esetben „külföldi” (nem sie- nai) illetőségű polgár kellett hogy legyen, mellyel a belső érdekek túlzott előrenyomulását, azaz a korrupció előretörését kívánták mérsékelni. A megbízatás időtartamára mind a camerlingonak, mind pedig a provizoroknak be kellett költözniük a sienai városházába.

A 14. század elején változás következik be a biccher- nák kötését illetően. A kezdetben két külön kötetbe kötött camerlingo és provizor könyveket egy kötetben egyesítik, ezzel együtt a két korábbi borítótípus karakteres jegyeit is összeolvasztják. A feliratozás természetesen megmarad, míg a camerlingo táblákról átemelik a számolgató főkönyvelő figuráját, illetve a provizor táblákról a családi címereket. Mindezeket úgy helyezik el az új rendszerű regiszterek könyvtábláin, hogy azok egész felületét alapozzák és egész felületét festik is, vagyis a korábbi elemek már nemcsak egy-egy tábla térfelet foglalnak el, hanem kitöltik az egész rendelkezésre álló felületet (2. kép).

A változást egy átmeneti időszak kíséri, melyre szép példa a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárában őrzött, 3-as leltári számú műtárgy, az 1296-ból ránk maradt biccherna-tábla.

2. kép A camerlingo és a provizor könyvek egy kötetben történő egyesítése megjelenik a bicchernák borítóján is. Biccherna-tábla 1389-ből, Szépművészeti Múzeum.

Fig. 2. The unification of the camerlingo and the provisor books appears in the covers of the bicchernas as well. Biccherna cover from 1389, Museum of Fine Arts.

36