Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tumpek Eta: Egy 18. századi tóraszekrény-függöny restaurálása
alakú, vegyesen csiszolt (alul ceyloni, felül briliáns), színtelen, de a foglalatban pirosra festett, valamint négy, szögletes, fazettázott smaragdcsiszolású üveg pótlására volt szükség. Utóbbiak esetében csak egy hiányzó álékkő színe volt meghatározható (anyagában zöld), ezért a többi színtelen üvegből, aláfestés nélkül készült el.8 A foglalatok közül három deformálódott, kettő hiányzott. Mivel a meglévő, sérült darabokat nem lehetett leemelni a tárgyról, ezért azok kilágyí- tására nem volt lehetőség, csak fogóval, hidegen, nagy óvatossággal lehetett azokat visszaalakítani eredeti formájukra. A két hiányzó sárgaréz foglalat helyére lemezből kivágva, hajlítva és forrasztva készült pótlás. A bordűr varrókonzerválása és restaurálása A bordűr selyemszövete meggyengült állapota miatt alátámasztást igényelt. Az alátámasztásához kiválasztott Gros de Tours selyemszövet és a varráshoz használt selyemszálak esetében savas színezékekkel a kívánt árnyalatok elérhetők voltak.9 A bordűr meggyengült, hiányos szövete még tisztítás után is területenként más és más tónusú volt, ami jelentősen megnehezítette az alátámasztó szövetek színének beállítását. A varráshoz használt selyemszálak kötegekbe rendezve, a szövetekkel megegyező módon kerültek megszínezésre. Az új szövet szabása minden esetben követte a műtárgy egyes elemeinek szálirányát. Az alátámasztó textília egyúttal a szakadozott, hiányos alapszövet kiegészítésére is szolgált. Hosszas mérlegelés után a bordűr szövetének konzerválását krepplines lefedés nélkül, átfogó öltésekkel terveztük meg. A selyem, bár rendkívül szakadozott volt, a körülményekhez képest puha, kellemes esésű maradt, az „átfogózás” ezért munkaigényes, de kivitelezhető megoldásnak látszott. Ezzel a módszerrel a finom, tüfestett díszítmények teljes valójukban láthatók maradhattak. Megfelelő árnyalatú selyemszállal varrva az „átfogózott” szövetek képe csak súrló fényben látszik csíkosnak, ezért a jól megválasztott és színezett konzerváló selyemszál a felületen esztétikailag nem zavaró. A varrókonzerválás a legjobb állapotú, de legnagyobb kiterjedésű L-ala- kú egységen kezdődött. Azon a hosz- szanti területen, ahol a bélés és a selyemszövet különválasztható volt, a két réteg közé polietilén lemezt fektetve elkerülhetővé vált a szövetek varrás közbeni összeöltése. A bordűr felférceit selyemdarabjai átfogó öltésekkel rögzítésre kerültek az alátámasztó szőve- 7. kép A bordűr részlete restaurálás után. tekre. A leöltött párhuzamos sorok ké- Fi9- 7- Detail of the conserved border. 133
