Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Vincze Petronella: Felső-Magyarországról származó, kéttornyú templomot formázó betlehem restaurálása
mintarészlete kipótolható volt. Az élbe szabott, csipkézett pótlás rögzítését hátulról átfektetett rizskeményítő és metil-cellulóz 2:1 arányú keverékével ragasztott, vékony, de hosszú rostú, nagy szakítószilárdságú japánpapír biztosítja. Az ovális keretbe foglalt képecske a fehér kiegészítésre felvitt, magas fényű akrilfestékből kikevert, az eredetinek megfelelő, ezüstösen csillogó rózsaszínnel egységessé vált. A betlehemhez mellékelt, illetve annak belső berendezéséből kiemelt, talpakon álló papírfigurák portalanítva lettek, majd a száraz tisztításuk után bemerítéssel történő mosás, savtalanítás következett. A fatalpakon álló darabok nem kerültek szétbontásra, így vizes áztatással nem, csak nedvesítéssel, Sympatex- fóliából készített szendvics segítségével történt a tisztításuk. A gyűrött, deformálódott figurákat ismét nedvesítve, száradásig, szürkelemez merevítésű szűrőpapírok közé szorítva, sikerült kiegyenesíteni. A nedves kezelések után a szakadásokat a hátoldalra felragasztott vékony japánpapír csík felragasztásával erősítettük meg. A csonka figurák pótlása fellelhető analógia hiányában nem történt meg. Mivel a kipótolatlan figurák a belső tér egységes szemlélhetőségét nem bontják meg, ezért még jelzés értékű pótlásuk se volt szükséges. A felvált mohákat, a domborzatot alkotó csiszolópapír híg metil-cellulózzal történő átkenésével rögzítettük. A mohák felületére permetezett Klucel G (hidroxi-propil-cellulóz) a pergő mohadarabokat rögzítette egymáshoz. A domborzaton álló kis papírfigurák az eredeti helyükre kerültek vissza. A restaurált papírok a kibontott hátsó falon keresztül részenként visszahelyezhetek voltak a betlehem belsejébe: az eredeti sorrendnek megfelelőn először az oldalfalak, a mennyezet, majd a hátsó fal. A kartonok egymáshoz a meglévő lyukakon keresztül az eredeti tartószögeket átvezetve kaptak rögzítést. A szentképek ragasztással (sürü metil-cellulózzal) kerültek vissza eredeti helyükre, eredeti állásban (6. kép). A betlehembelső visszahelyezése után az oldalfalakat, és a megjavított, kiegészített tetőszerkezetet az eredeti helyére tettük vissza. A betlehem külső borítása előtt a beszakadt tető faanyaga javításra került, a pótlások a tárgy anyagával megegyezőn fenyőfából készültek. A fa száradása, zsugorodása következtében keletkezett hasadások kitöltése balsafával történt, ami amellett, hogy megkülönböztethető az eredeti faanyagtól, laza szerkezeténél fogva jó kitöltő anyagnak is bizonyult. A díszítőelemekben a formailag egyértelműen követhető hiányok is pótlásra kerültek: a bal oldali toronyról hiányzó elem, és a bal oldali kapuról hiányzó fakeresztpótlás, a kapu rögzítését szolgáló faretesz kiegészítése szintén 6. kép A betlehem belső tere restaurálás után. Fia. 6. Conserved interior of the Christmas Crib. 116
