Műtárgyvédelem, 2008 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Vincze Petronella: Felső-Magyarországról származó, kéttornyú templomot formázó betlehem restaurálása
fenyőfából készült.6 A faanyag ragasztásához csontenyv és börenyv 2:1 arányú keveréke bizonyult a legmegfelelőbbnek, a csontenyv a ragasztási szilárdságot, a börenyv a rugalmasságot biztosította. A hátsó kereszt visszaragasztásához viszont az enyv nem adott elegendő ragasztóerőt, mivel itt a fa erősen rovarrágott, a csapolás többször eltört, emiatt a felületek nem illeszkedtek pontosan. Itt kétkomponensű epoxi ragasztó (Uverapid) alkalmazása célszerűbbnek bizonyult, mivel kisebb felületen is nagyobb kötőerőt fejt ki. A hátsó kereszt alatt található aranyozott fagömb felülete alá zselatint kellett juttatni a leváló részek fixálására. Az újonnan készített fa kiegészítés színre festése akrilfestékkel történt. A tornyok fa elemeit a kereskedelemben kapható velencei terpentin alapú „Művész festöszer” kezelőszerrel ecseteltük. A restaurálás során fontos volt a faanyag és a borítópapírok egymástól való izolálása, ezért a tárgy egész felületen papírborítást kapott. Fontos szempont továbbá, hogy a kiegészítő papírok jól megkülönböztethetők legyenek az eredeti borítóanyagtól, ezért olyan papírt és felületkezelési módszert kellett választani, ami nemcsak jó kémiai, fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, hanem anyagát tekintve nem téveszthető össze a tárgy eredeti anyagaival, valamint esztétikusán illeszkedik a tárgy egységébe. A borítópapírok kiegészítésére a kiválasztott, ún. „Falzenpapier”-t a gyártó cég modern papírok javításához ajánlja, szerkezete tömör, felülete simított, vékony (42 g/rrr), de erős, és jó szakítószilárdsággal rendelkezik. A mázait felület kialakítása akrilfesték használatával történt. A poli(metil-metakrilát) alapú festék kémiailag közömbös és megszáradva a felületen rugalmas réteget képez, ami előnyös az egyenetlen felületű tárgy beborításakor. A fent leírt módon előkészített alá- pótló papírok méretre vágása után a tárgy egész felületen borítást kapott (7. kép), majd a száradás után következett az eredeti borítópapírok visszahelyezése. Teljes száradás után kerültek vissza az előzőleg kiegészített díszítő papírok. A pótlás papíranyaga szintén a Japico cég által gyártott „Falzen- papier” volt, a felületi bevonat akrilfesték és akrillakk felvitelével készült. A tetőt borító cserepek egyenként japánpapír alátámasztást kaptak, ami nemcsak megerősítette a törékeny, szakadozott papíranyagot, hanem egyben izoláló funkciót is ellát a fa és a papíranyag között. Az eredeti borítópapírok visszahelyezése minden esetben az eredeti sorrendet követve történt a restaurálás előtt készített pauszlevonat alapján. A felhelyezéshez használt ragasztóanyag rizskeményítö és metil- cellulóz 1:1 arányú keveréke volt. 7. kép A felragasztott alápótló papírok. Fig. 7. The glued supporting papers. 117
