Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Liszewska, Weronika: Japán poliszacharid ragasztók : búzakeményítő és funori elméletben és gyakorlatban
azért végzik, hogy megváltoztassák fizikai és kémiai tulajdonságaikat, vagyis a zselatinosodási hőmérsékletet, viszkozitást, gélesedési folyamatot, vízfelvevő és vízmegtartó képességet; és hogy ionos jelleget adjanak nekik. A búzakeményítő módosításának ipari eljárása magában foglalja a molekuláris újrarendezést, olyan kémiai csoportok beépítését, melyek általában nincsenek jelen az anyagban, vagy a szabályozott lebontást6. A lehetséges módosítások közül a kísérlethez csak a savas és az enzimes hidrolízist választottuk, vagyis azokat a módszereket, melyek egy restaurátor műhelyben is könnyen végrehajthatóak. A vizes közegben főzött keményítő polimer láncainak elnyíródását, rövidülését a híg sav okozza, melynek következtében a pép viszkozitása is alacsonyabb lesz. Az enzimekkel pl. a-amiláz, p-amiláz vagy diasztáz (a- és ß-amiläz keveréke) végzett kontrollált lebontás a már zselatinálódott pépen megy végbe. A papírrestaurálási szakirodalomban említett, a keményítőhöz adható keverékek és adalékanyagok: a fehérje alapú ragasztók7, a glicerin8, és a tengeri alga ragasztók9. A japán vörös algából készülő funori poliszacharidja egy algal hidro-kolloid, melyet főként a Gloiopeltis furcata-bői nyernek ki. A galaktóz egységekből felépülő funori szulfátéit csoportokat is tartalmaz. Ez a ragasztószer felépítésében hasonlít az agárhoz10. A polimer lánc leginkább a váltakozóan ismétlődő ß-D galaktopiranóz és 3,6 anhidro-a-L-galaktopiranóz egységekből áll11. A szulfátéit poliszacharidok szerepe a tengeri algákból készített ragasztókban még nem teljesen ismert. Két, világosan meghatározott alapvető funkciót említhetünk: egyik a gélesedési, a másik az ioncserélő képesség12. Néhány alga hidro-kolloid képes fém ionokat megkötni, melynek eredményeként makro- molekuláris formában oldhatatlan sók keletkeznek13. Kísérlet A kutatáshoz használt minden egyes keményítőt (kivéve a Brabender viszko- amilográfon végzett teszteket) desztillált vízben, 85±5 °C-ra melegítve 30 percen át főztünk, állandó keverés mellett. Ezt követően a keményítő ragasztót szobahőmérsékletűre hűtöttük le, majd használat előtt szitán átnyomtuk. A keményítőiparban többféle pépkészítési módot is ismernek, melyeket a tudományos kutatások során alkalmaznak, de mi kizárólag a restaurálási célra alkalmas módszereket használtuk, és kísérleteink is mind a restaurálási gyakorlattal voltak összefüggésben. A funori ragasztót a következő módon készítettük elő: a száraz anyagot desztillált vízben áztattuk, és egy éjszakára állni hagytuk. Ezt követően gondosan felkevertük, majd szitán átnyomtuk. A funori 2%-os töménység alatt nem képes gélesedni. Ahhoz, hogy magasabb koncentráció mellett is egyenletesen lehessen használni, emelni kell a hőmérsékletet. Ebben az esetben 45±5 °C- ra melegítettük az oldatot, és gélként használtuk, nagyobb koncentrációban. A shofu és a funori fizikai és kémiai tulajdonságai A keményítő összetételét (shofu búzakeményítő), fizikai és kémiai tulajdonságait a lengyel szabványok szerint határoztuk meg. Pásztázó elektronmikroszkópot (SEM) használtunk a keményítő szemcsék, és a selyem felületén elhelyezkedő shofu pép (4%) és funori (4%) rétegek jellegzetes képének megfigyeléséhez. Fourier transzformációs infravörös spektroszkópot használtunk (FTIR) a funori vizsgálatához. 44
