Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Haberditzl, Anna - Galinsky, Eva - Nouaimi-Bachmann, Meryem - Bisswanger, Hans: A zselatin kaméleonszerű viselkedése : kötési tulajdonságainak változása a papírhasítás folyamatában
meglágyul. A hőmérséklet hatása nem ellentétes: magasabb hőmérséklet mellett enzimmel és anélkül is lágyabb lesz a gél. Mindamellett, fontos tudni, hogy vannak szobahőmérsékleten is aktív enzimek. Az enzim elősegíti a zselatin feloldódását. Mind a hasítás, mind a megtámasztás eltávolítása meghatározott mértékű nedvességet igényel: hasításkor kis nedvességtartalom szükséges, de a gél nem lehet túl száraz, mig a kezelés végén a zselatinnak fel kell oldódnia és a maradványokat el kell távolítani; ehhez sok vízre van szükség. A megtámasztó anyaghoz rögzített enzim hatékonyságának vizsgálatára a műveletet egyszerűsített körülmények között szimuláltuk. Papír mintacsíkokat mindkét oldalukról beragasztottunk kötött enzimet tartalmazó, nem-szövött szálasanyaggal, majd műanyag tasakba tettük, és lezártuk. Azt kellett megállapítani, hogy a zselatin gél kötőereje ebben a próbaanyagban hosszabb időszakon keresztül állandó marad-e, ami azt jelentené, hogy az enzimnek szoba- hőmérsékleten semmilyen hatása sincs. Továbbá, ki akartuk próbálni, vajon az enzim aktiválható-e hővel. Ezért a mintákat klímakamrába tettük, különböző hőmérsékleteket és hatóidőket alkalmazva. Többféle enzimet és megtámasztó anyagot vontunk be a tesztsorozatba, és lehűlésük után vizsgáltuk az eltávolítás módját. Azt is fontos volt megtudni, vajon a nem-szövött anyagot kimosás után le- het-e újra használni? Fenn lehet-e tartani az enzimaktivitását? Mi a helyzet a tárolási feltételekkel? Meg lehet-e a támasztólapokat szárítani, és újra nedvesíteni, az enzimaktivitás csökkenése nélkül? Meddig lehet az elkészített megtámasztó anyagot aktivitásvesztés nélkül tárolni? Reméltük, hogy hőkezelés által a kötött fehérjebontó enzim aktívvá válik, és ennek hatására a csíkokat könnyen szét lehet választani. Az első kísérletek nem voltak túl sikeresek. Kinyitottuk a tasakokat, és megpróbáltuk szétnyitni a rétegeket közvetlenül az után, hogy kivettük a meleg klímakamrából. Minden mintáról le lehetett választani a tartóanyagot, még az enzim nélküli kontroll csíkokról is, mivel 50 °C-on a zselatin gél mindenképpen meglágyul. Megismételtük a kísérletet úgy, hogy a klímakamrából kivett tasakokat kinyitottuk, és körülbelül 7,5 percig hagytuk a mintákat szobahőmérsékletre hűlni. Megpróbálva a rétegek szétválasztását, kudarcot vallottunk; még azt a mintát sem lehetett szétválasztani, amelyik közismerten nagy aktivitású enzimet tartalmazott (próbálkozásunktól a minta megsérült). Ekkor azt feltételeztük, hogy a kudarcért a nedvesség hiánya a felelős, vagyis az, hogy amikor a tasakok nyitva voltak, a rétegelt anyagok elég gyorsan kiszáradtak, és ezért nem lehetett ezeket többé szétválasztani. Végül is sikerült megkapnunk a megfelelő eredményt: a tasakokat kivettük a klímakamrából, de nem nyitottuk ki, hogy a nedvességet megtartsák, majd hagytuk, hogy szobahőmérsékletre hűljenek le a minták. 7,5 perc után a tasakokat kinyitottuk, és azonnal elvégeztük a szétválasztási próbát. Két különböző eredményt kaptunk: a kontrol-minta szétválasztása sikertelen volt (a 6. képen, a baloldalon), mivel a zselatin 7,5 percnyi hűlés után ismét merev 6. kép A megkötött enzimek hatékonyságának vizsgálata Fig. 6. Efficiency tests of immobilised enzymes 27
