Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Haberditzl, Anna - Galinsky, Eva - Nouaimi-Bachmann, Meryem - Bisswanger, Hans: A zselatin kaméleonszerű viselkedése : kötési tulajdonságainak változása a papírhasítás folyamatában
lett. A legjobb eredményt a thermolysin nevű enzimmel kaptuk (középen), és még a corolase is eléggé aktív maradt: a zselatin-maradványok nem szilárdultak újra meg (jobbra). A mintákon végzett tesztsorozat eredményei alapján megállapíthattuk, hogy hő hatására minden vizsgált, nem-szövött hordozóhoz kötött enzim működőképes volt. A corolase egy ipari keverék, amit hagyományosan az enzimfürdőben használunk, de alkalmazható a megtámasztó anyaghoz kötve is. Azonban, amikor ugyanazt a megtámasztó anyagot másodszor vagy harmadszor használtuk, az enzim hatása a felületen már nem volt egyenletes, így a csíkokat nem tudtuk sérülésmentesen szétválasztani. A thermolysin-nel (egy nagyon drága pro- teázzal) készített megtámasztó réteget, ezzel szemben, többször is eredményesen lehetett használni a tesztsorozat alatt, de eltarthatósága korlátozott. A trypsin minden szempontból megbízható volt (a három évvel korábban, trypsinnel készített minták még mindig aktívnak bizonyultak). A trypsinnel az a probléma, hogy még szobahőmérsékleten is nagyon aktív, ezért céljainkra először alkalmatlannak látszódott. Az enzimaktivitás csökkentésére kipróbáltuk a nagyon alacsony hőmérsékletet is, de ezek a kísérletek sikertelenek voltak: a tartólapok felragasztása és a hasítás között szokásosan eltelő 15 órányi „pihentetés” után, illetve valószínűleg már az alatt is, minden enzim, még hőkezelés nélkül is, működésbe lépett; így az összes enzimet tartalmazó mintában túl lágy lett a gél ahhoz, hogy a hasítás elvégezhető legyen. Csak a kontroll (enzimet nem tartalmazó) mintát lehetett kifogástalanul hasítani. A probléma megoldása érdekében, nedvszívó szívókartont helyeztünk be a rétegelt minta köré, hogy csökkenjen a páratartalom a tasakokban. Ez szárítja (töményebbé teszi) a zselatin gélt is, ami így hamarabb megszilárdul, mint általában. Bebizonyosodott, hogy ennek a módszernek több előnye is van: • a zselatinfilm a felhordott enzimmel érintkezve sem lágyul meg, így jobb eredménnyel lehet a lapot hasítani; • a hasítás és a belső megerősítés behelyezése jó minőségben, sokkal korábban elvégezhető, mint általában (a várakozási idő 15 óráról 90 percre csökkenthető); • az idő előtti enzim aktivitás kockázata - különösen a trypsin esetében - a lehető legkisebbre csökken. A rétegekből felépülő lapok újranedvesítése és az enzim hővel való aktiválása után, a támasztó segédanyag eltávolítása is nagyon könnyű volt. Végül a kísérlet körülményeit úgy módosítottuk, hogy megközelítse a restaurátor műhelyekben alkalmazott gyakorlatot. Ez azt jelentette, hogy a zselatint vízzel, mint szállító közeggel kellett eltávolítani, egy fürdőbe merítve az együttest. A valódi méretben elkészített, több rétegből (nem-szövött, kötött enzimet tartalmazó megtámasztó-lapokból, zselatinból, valamint a hasított és belülről megerősített papírból) álló kezelendő anyagot fémkosarakba téve, 10 percre bemerítettük a medence 50 °C-os vízébe. Ezután a megtámasztást könnyen el lehetett távolítani. A tesztpapírok biokémiai vizsgálata megerősítette, hogy a zselatint sikerült eltávolítani, és a hasított, megerősített papírmintán nem maradt vissza működő enzim. Végül, a kísérletek tapasztalataiból az alábbi következtetéseket vonhattuk le: • leginkább a hordozóhoz kötött proteázzal helyettesíthető az enzimoldat; 28
