Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Ádám Ágnes - Mikesy Pongrácné: XVII. századi számadáskönyvek restaurálása : szükséges- és érdemes-e a régi javítások eltávolítása?
XVII. századi számadáskönyvek restaurálása: szükséges- és érdemes-e a régi javítások eltávolítása? Ádám Ágnes - Mikesy Pongrácné A restaurálásra kapott kötetek Nagykőrös város másodbírájának (gazdasági tisztének) iratai, számadásai 1626-tól 1649-ig. A Pest Megyei Levéltárhoz tartozó Nagykörös város számára különösen értékesek a feudális kori iratanyagok. A különböző adónyilvántartások hűen mutatják be a város akkori gazdálkodását, a lakosság gazdasági helyzetét, életszínvonalát. Ezek az adatok érdekesek, és értékes információkat adnak a kutatás számára is, hiszen ebben a korban ez a terület még a török hódoltsági részekhez tartozott. A tulajdonos, a Pest Megyei Levéltár pályázat útján kapott lehetőséget a fent említett íratok restauráltatására. A kötetek a korabeli levéltári jegyzőkönyvek, számadáskönyvek általános, megszokott kötéstechnikáját tükrözték. A változó darabszámú levelekből álló füzetek arra utaltak, hogy az írnok valószínűleg nem előre bekötött, üres lapokból álló könyvekbe jegyzetelt. A napi munkája elvégzéséhez megszámlálatlanul, kötetlenül állította össze a füzeteket - nem ragaszkodott szabályokhoz -, amelyek ezért egyenként, akár tíznél több levelet is tartalmazhattak. Ä teleírt lapokat évenként egybekötötték, majd a lábnál lévő metszésre és a borítóbőr felületére felírták vasgallusz- vagy tustintával az adott évszámot. E kötetek esetében a készítés-technika kisebb eltéréssel megegyezett. Az íveket általában kettő-három darab szimpla, vagy a gerincen duplára bevágott hosszú bőrszalagra fűzték föl. Előfordult, hogy a könyvtestet még láncöltésekkel is odaerősítették a bőrborítóhoz. A fűzőszalagok kötöző-anyagként szolgáltak. Esetenként zöld színű textilszalaggal fogták össze a köteteket. A puha bőrborítást, ha a bőr gyengébb minőségű, vékony vagy sérült volt, némelykor értéktelen, elavult információt tartalmazó vagy szövegrontott kézirattal bélelték ki. A kéziratok állapota restaurálás előtt Az iratokat korábban már javították, jól láthatóak voltak az egykor bekövetkezett sérülések nyomai, és az azt követő helyreállítás módja. A nedves pincékben raktározott kéziratos anyagokat mikroorganizmusok támadták meg. Az egyébként jó minőségű merített papírokat meggyengítette a penész, vízfoltok s egyéb elszíneződések keletkeztek rajtuk. Az iratok, különösen fejnél és lábnál mállékonnyá, más részeken pedig rovarfertőzötté váltak. A 109
