Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Ádám Ágnes - Mikesy Pongrácné: XVII. századi számadáskönyvek restaurálása : szükséges- és érdemes-e a régi javítások eltávolítása?
károsító tényezők a bőrborítókat sem kímélték, azok is beszennyeződtek, erősen megsérültek, mechanikai kopások és jelentős hiányok keletkeztek. A régi helyreállítás ismertetése, anyagvizsgálatok A károk alapján a számadáskönyvek megmentésére irányuló törekvések mindenképpen indokoltak voltak az 1950-es évek elején, szükségessé vált a helyre- állításuk. Az akkori konzerválási ismeretek és a rendelkezésre álló anyagok alapján a szakemberek a kasírozás mellett döntöttek. A fűzőcérnákat elvágva a kötésből kiemelték a lapokat. Megerősítésük két oldalról történt vékony átlátszó papírral, többnyire a teljes felületükön. A kéziratok hiányait nem pótolták ki. A hiányzó üres helyeket az egymásra kerülő átlátszó kasírozó-papír töltötte ki. A jobb állapotban lévő lapokat egyáltalán nem, vagy csak részlegesen; a gyengébb részeken, széleken erősítették meg. A restaurátorok több ezer lapot javítottak ki a tartós megőrzés reményében az utókor számára. Mivel a korábbi helyreállítás eseményei csak részben rekonstruálhatók, ezért a kasírozás előtti fertőtlenítőszer alkalmazása csak feltételezhető. (Abban az időben a Thymol, Ni- pagin, illetve Sterogenol nevű fertőtlenítőszerek gyógyszertárban könnyen beszerezhetők voltak) Az anyagvizsgálatok elvégzéséig az is kétséges volt, hogy a restaurátorok milyen anyagot vagy anyagokat használtak föl a ragasztásra. Évtizedek elteltével ezek a restaurált kéziratok különböző mértékben besötétedtek, megsárgultak, különösen a megerősített részeken. (1. kép) A hiányos részeknél lévő kétrétegű, erősen megbámult kasírozópapír már kisebb mechanikai hatásra is könnyen elszakadt, megrepedt, törékennyé vált, tartását elvesztette. A feladat egy tapasztalt restaurátor számára problémamentes munkának tűnt. A két legfontosabb anyag, a ragasztó és a javító-megerősítő papír fajtájának a megismerése elengedhetetlen feltétele volt a munka megtervezésének, illetve elkezdésének. A ragasztó mintán, a kálium jodidos jód oldattal való megcseppentés után, a keményítőre jellemző kék szín nem jelent meg. A keményítőbontó enzim (Rapidáz, Aquazym) használata sem vezetett eredményre, így feltételezhető, hogy nem használtak keményítőt a kasírozáshoz. Az enyv vizsgálata az un. Xantoprotein-reakcióval történt. A kis mennyiségű ragasztóminta kevés desztillált vízzel forralva, majd cc. salétromsavval melegítve sárga színűre változott, ezzel bebizonyítva a zselatin, vagy az enyv jelenlétét. Az, hogy a ragasztó meleg vízzel eltávolítható volt, alátámasztotta a vizsgálat eredményét. 1. kép Régi helyreállítás kasírozással Fig. 1. Old conservation with mounting 110
