Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Forrai Kornélia - Hoós Mariann: A győri bencés templom barokk falképeinek restaurálása
Mind a hajó, mind a szentély mennyezetképe és a főoltárkép olajfestménye hasonló módon komponált: mindhárom kompozíción a fény egy központból sugárzik ki. A sugárzó fényforrások kiindulópontja a hajóban az Atyaisten, a főoltárképen Krisztus, míg a szentélyben a Szentlélek. Bizonyosra vehető, hogy a három kompozíció együttese a Szentháromság egységét is megjeleníti, mert az a templom díszítését megrendelő jezsuiták számára különösen nagy jelentőséggel bír. A festés technikája Paul Troger a rajzok, tervek, színvázlat bemutatása és elfogadása után, 1743- ban bécsi műtermében megfestette az oltárképet. A négy darabra bontott vakkeretet és a feltekert vásznat szállították a templomba, és a helyszínen feszítették fel újra. A szentély falképei 1744. július 29. és október 4. között (2 hónap alatt) készültek el. Párhuzamosan folytak az oldalfalak műmárvány munkálatai (Michael Grandter bécsi „marmelier”), valamint a főoltár és egyéb berendezési tárgyak készítése. A hajóra vonatkozó szerződés még nem került elő, de tudjuk a Jezsuita Évkönyvből, hogy a mester 1747. május 13-án érkezett Győrbe két társával2. Egyik munkatársa Gaetano Fanti architektúra festő volt, a másik valószínűleg Kaspar Sambach, aki a következő években önállóan is festett ki templomokat Magyarországon. Az állványzatot 1747. augusztus 30-ra lebontották, szeptember 6-án Troger két társával elutazott. A hajó és a kórus falfestési munkái tehát kb. három és fél hónap alatt készültek el.3 A helyszíni megfigyelések, történeti dokumentumok és a természettudományos vizsgálatok segítségével rekonstruálni tudtuk a falképek készítésének menetét, a felhasznált anyagokat és megpróbáltunk választ adni a festés óta bekövetkezett változások okaira is. Andrea Pozzo olasz építész és festő 1693-98 között megjelentetett elméleti művében4 ismerteti az egy nézőpontból szerkesztett látszat architektúra rajzolását, és festéstechnikai fogásokat is közöl. A falfestészetben alkalmazott pigmentek használatáról ír Palomino 1725 körül megjelent könyvében. Troger egyik tanítványa Martin Knoller, a generációk tapasztalataival kiegészített ismeret- anyagot az „Eine Lanze für die Freskomalerei” címen, 1768-ban kiadott füzetében összegzi.5 Ezek az elméleti munkák, valamint az ilyen módon meghatározott festői kör megvalósult műveinek vizsgálata jelentették kutatásaink alapját. A győri Szt. Ignác-templom szentélyének falképei három évvel korábban készültek, mint a hajóban és a kóruson lévők. Már az első szemrevételezéskor észrevehető volt a különbség a szentély és a hajó festményeinek megformálása között. Magyarázhatjuk ezt a képek méretkülönbségével és a szereplő figurák térbeni elhelyezkedésével is, de az sem kizárható, hogy Paul Troger az eltelt idő alatt is változtatott munkamódszerén. 59
