Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Morgós András: Lovag Endrődi (Junga) Sebestyén : katona, festő és restaurátor
(kötött víz) kihajtását és a víz kristályvízmentes rézszulfáttal történő kimutatását (kék szín), a konzerváló anyag vízben és szerves oldószerekben (éter, kloroform, benzin, 96%-os alkohol) való kinyerhetőségét- oldhatóságát, a vizes oldat kémhatását, a kioldott, ill. bepárolt és kikristályosított konzerválószer kémiai reakcióit (bárium-klorid-, nátrium-hidroxid-oldattal stb.), lángfestését, a kristályok fénypolarizálását, szikrában (Rumkorf induktor, 8 Volt áramfeszültség, szikrahossz 22 mm) felvett spektrumát tanulmányozta. Mindezek alapján megállapította, hogy az a mintatest, ami az aranyozott keretből származik és fehér kristályos anyag borítja, kálium-timsóval lett kezelve. A timsós kezelésről megjegyezte, hogy égés ellen „Színházi díszleteket, ruhadarabokat, sőt, némely esetben nagyobb fatárgyakat is praeparáltak ily módon. A kopenhágai múzeumban nedves fatárgyakat rögtön a kiásatásuk után, concentrált timsó oldattal conserválják, mivel ezen módszer segítségével a fa kiszáradása által bekövetkező zsugorodást meg lehet akadályozni. (Bővebbet mond: Die Konservierung von Altertumsfunden, Fr. Rathgen, Berlin, W. Spemann 1898-135 old.) A timsó oldat magában muzeális fatárgyak praeparálására nem alkalmas, mivel nedves levegő behatására kivirágzik és a tárgyak felületét fehér kristályos réteggel vonja be. De a módszer bevált, ha a tárgyakat utána lemossuk, meg- száradás után lenolajjal itatjuk és miután az megszilárdult, firnisz-, avagy sellak- oldattal vonjuk be.” A többi minták „korhadt deszkadarabok, melyeket zsíros, fehér viaszhoz hasonló anyaggal praeparáltak. Ugyanazon anyag vékony, áttetsző rétegben a minták felszínét is borítja. Míg a nem praeparált faminták annyira korhadtak, hogy ujjaink közt könnyen szétmorzsolhatók, ezen minták elég szilárdak és nyomásnak, sőt hajlításnak is eléggé jól ellenállának.” Ezek vizsgálatánál a konzerváló anyagot paraffinként határozza meg. Paraffinos kezelésről a következőket mondta: „A paraffin be nem festett, tehát nyers és száraz fatárgyak praeparálására kiválóan alkalmas. Az így conservált tárgyak nedvesség behatására nem változnak és a férgek sem támadják meg. Ezen eljárással a berlini Friedrichs- muzeumban conserválnak száraz fatárgyakat. [Bővebben előző mű 134. old. (lásd Rathgen)] Befestett szobrok, képek, avagy más, ily módon díszített fatárgyak restaurálására ezen eljárás nem alkalmas, mert a forró parafin a festékek tapasztóanyagait meglágyítja, minek folytán ezek a festékréteggel együtt igen könnyen leválhatnak. Paraffinnal praeparált fatárgyak meggyúladnak ugyan, a tüzet jól táplálják és csak nehezen olthatok, de azért nem sokkal könnyebben, mint voltak a preparálás előtt.” Endrődi 1912. február 6-án írt, Endrődi Sebestyén műintézete, Budapest, I. Átlós u. 6a. III. 1. fejléces levelével együtt 3 darab tűz ellen impregnált famintát is küldött a MNM vezetésének16. Gasparetz újabb, 1912. március 1.-én írt jelentésében17 beszámolt Flampel József osztályigazgatótól február 12.-én kapott, Endrődi Sebestyén által tűz ellen praeparált újabb minták vizsgálatáról. A kezelőszert nátrium-vízüvegként azonosította. Megállapította, hogy: „A fadarabokat azonban nem főzték vízüveg- oldatban, hanem a minták felületét az oldattal csak egyszerűen bevonták. 14
