Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tóth Ilona Csilla: Egy 16. század végi női ruhaderék restaurálása a debreceni Dobozi temető leletanyagából
darab maradt meg. A kivágás és a karöltő bársonypánttal szegett, aranyozott ezüstfonallal, csomómintás öltésekkel díszített. A két oldalán bársonyból készített toldás maradványai láthatók. A felhasznált fémfonalak „S” irányba felfont, aranyozott ezüstszalagok, bélfonaluk enyhén „S” sodratú selyem. A szövött paszomány két szélén látható lamella szintén aranyozott ezüst. Ezt a paszományból és a szegésből vett minták műszeres analitikai vizsgálata (elektronsugaras mikroanalízis) igazolta. A tárgy régészeti textil, évszázadokig volt a föld alatt. Bomlását számos tényező elősegítette: a nedves és száraz időszakok váltakozása az évszakoknak megfelelően, a talajvízben oldott ásványi sók, a mikroorganizmusok, illetve a test bomlásakor keletkező gázok és egyéb bomlástermékek. Mivel előkerülésének helyén a laza, homokos talaj a jellemző, a legnagyobb problémát a kiszáradás jelentette. Hozzájárult károsodásához az is, hogy bármilyen kedvezőtlenek is voltak a körülmények, a lelet és környezete között egyensúly alakult ki, amely az ásatás során felborult. (Ennek következménye, pl. az a gyakori jelenség is, hogy a textíliák eredeti színe a levegő oxigénjének hatására már az ásatás helyszínén barnára változik.) A töredékek kiemelésük után - a raktárban - ismét kedvezőtlen klimatikus viszonyok közé kerültek, állapotuk tovább rom- lott.(1., 2., 3. kép). Mind az alapszövet, mind a paszomány erősen kiszáradt, törékeny - és emiatt már töredékes állapotban került a restaurátor műhelybe. A legnagyobb kiterjedésű hiányok a hátoldal alján, a jobb váll hátsó részén, a két karöltőnél és elöl a mellrészen voltak láthatók. A legjobban azok a területek maradtak meg, amit paszományok fedtek, ezeket „összetartotta a varrás”. Emellett a textil fém tárgyalkotók közelében tapasztalható jobb megtartásának az is magyarázata lehet, hogy a szerves anyagra adszorbeálódott ezüst- és rézionok baktériumölő hatásuknál fogva bizonyos mértékben lassíthatták a bomlási folyamatokat. A szövött paszományok aranyozott ezüstfonala nagyrészt átalakult laza, porszerű, kristályos szerkezetű, szintén törékeny és rugalmatlan korróziós termékké (Ag20, Ag2S, AgCI). Gondot okozott az is, hogy a selyem bélfonal erősen kiszáradt és zsugorodott, így jelentősen eltávolodott a javarészt átalakult fémszalagtól, azt már nem támasztotta alá. A mellrész alsó részén az eredeti szövetszél egy darabját visszahajtották, rajta öltésnyomok találhatók. Ez igazolja, hogy a ruhaderék egykor a szoknyához volt varrva. Az 2. Erősen korrodálódott fémfonalak a paszományokon és a széleldolgozás díszítőöltésein. Strongly corroded metal threads on the lace-work and the decorative stitches along the edges. 3. A fémfonalak nyomát a bársonyban erősítik a lerakodott korróziós termékek. The deposited corrosion products have preserved the imprints of the metal threads in the velvet. 130
