Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tóth Ilona Csilla: Egy 16. század végi női ruhaderék restaurálása a debreceni Dobozi temető leletanyagából

1. ábra Állapotrajz a színoldalról.

Drawing of the condition of the right side.

2. ábra Állapotrajz a fonákoldalról.

Drawing of the condition of the backside.

oldalrészeken bársonyból készült, valószínűleg későbbi toldások töredékei láthatók, amelyek a fonákoldalon jól elkülöníthetők. A mellrész két szélén - a záródásnál - jól észlelhetők a zárókapcsok bársonyba süllyedt nyomai. így bizonyítható az is, hogy a hat darab megmaradt kapocs nemcsak a leltárkönyv szerint, hanem valóban a tárgyhoz tartozik. (1., 2. ábra)

Az állapotfelmérés alapján úgy tűnt, hogy a töredékeken csak egy kíméletes mechanikus tisztítást lehet elvégezni. A nedvesítés két okból is kockázatosnak tűnt. Az egyik, hogy a lebomlott bársony selyemfonalai a vízben elmállhatnak, ami súly-, és méretváltozással járhat. A másik, hogy ha nem tudjuk megoldani a gyors tisztítást, az elemi szálak megduzzadnak, s a duzzadással járó mozgás tovább gyengíti a szövetet. Másrészt viszont kívánatosnak látszott a nedvesítés, mert a tisztulás mellett visszajuttathatja a selyem elvesztett kötött vizének egy részét. Ezáltal a sikeres nedves tisztítás a textil lágyulását, későbbi vámhatóságát segíti elő. Többkomponensű tárgyról lévén szó, a nedvesítés a bontás problémáját is felveti - nedves tisztítás esetében ez elkerülhetetlen. A döntés végül a felületi szennyeződések eltávolítását követő nedves tisztításra esett. A tárgy mosás utáni állapota határozta meg a varrókonzerválás módját és anyagait.

A munka megkezdése, azaz a bontás előtt két pontos rajz is készült a textilről poli-propilén (Melinex) fóliára, az egyik a paszományszalagok feltüntetésével, a másik a nélkül. A műtárgy töredékessége miatt a tisztítás csak darabonként tudtuk végezni, a fóliára készített rajz segített a töredékek helyén tartásában. Mi131