Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Morgós András: Lovag Endrődi (Junga) Sebestyén : katona, festő és restaurátor

Katonaságtól történő nyugdíjazása után fejlesztette ki és szabadalmazta szilárdítási eljárását és faszobrok, fatáblaképek restaurálásából próbált megélni. Eljárásával a kor országosan ismert farestaurátora lett. Budapesti műtermében számos a Nemzeti Múzeumból, Felvidékről (Mosócz, Pozsonyszentgyörgy, Lőcse, Bártfa stb.), Kolozsvárról származó szobrot, faemléket szilárdított és restaurált. Az esztergomi prímási képtár (ma Keresztény Múzeum) táblaképeit, kereteit is ő restaurálta az 1910-es években.

Indulása és katonai pályafutása

Junga (1900-től Endrődi) Sebestyén 1862. február 17-én született Aradon.

Édesapja a császári mexikói konzul lett. Endrődi a raguzai kereskedelmi tengerészeti akadémiát végezte. Kereskedelmi tengerészeti hadnagyként bejárta a világot, megfordult Angliában, Írországban, Hollandiában, Poroszországban, Bajorországban, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, Törökországban és Oroszországban, továbbá beutazta Afrika északi partjait, a Zöldfoki szigeteket, Anatóliát, Judeát, a Kis- és Nagy-Antillák több szigetét, és Észak-Amerika nyugati részét.

Megkapta a Venezuelai Köztársaság „Busto del libertador” V. oszt. lovagkereszt kitüntetését, valamint Ferenc József Őfelségétől a fegyveres erők részére adományozandó „Arany Érdemkereszt” jubileumi emlékérmet - a „Treci Dubrovacki” háromárbócos hajó és 2 (más forrásból 11) emberélet megmentéséért (1880. dec. 24.)

Ezt követően a cs. és kir. budapesti hadapród iskolában hadapródi vizsgát tett. 1881-ben önkéntesként besorozták a 68. gyalogezredhez. Innen elbocsátása után, 1883-ban „utóállításnál a törvényszabta szolgálati kötelesség mellett m. kir. 11. honvéd zászlóaljhoz felavattatott”. 1883-ban Lőcsén, Kassán és Fiúméban szolgált. Fiúméban a 77. honvéd zászlóalj olasz ajkú legénységét oktatta olaszul az altiszti iskolában (1884). Ezt követően Pécsen (1886) szolgált.

A bécsi cs. és kir. földrajzi intézetben térképészeti előkészítő tanfolyamot (1887/1888), majd a Ludovica Akadémián felsőbb tiszti tanfolyamot (1888/1889) végzett. 1888-ban Brassó környékének katonai feltérképezésén vett részt.

A tereptan és tereprajz tanára volt a Ludovica Akadémián (1890. október 1-1891. szept végéig).

Ezt követően Székesfehérváron (1891), majd a mk. nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred fiumei századánál (1892-1898) szolgált. Rövid ideig irodai szolgálatot teljesített Budapesten (1893).

1896- ban a millenniumi kiállításon olajfestményével a kiállítás díszoklevelét nyerte el.

1897- től II. oszt. , majd 1898-tól I. oszt. századossá nevezték ki.

1899-1902 között századparancsnok volt Iglón és Kassán.

1903-ban a kassai, 1905-ben a bártfai múzeum tárgyait restaurálta.

Endrődi sokoldalú egyéniség és kiváló nyelvtehetség volt. Katonai elöljárói a

következőképpen jellemezték: „horvátul és németül folyékonyan és szabatosan beszél és ír, olaszul igen jól beszél, ír, angolul meglehetősen beszél, tótul a szolgálati igényeknek megfelelően beszél.”7 Különös ismeretei: fényképész, festő, rajzoló, úszó, kerékpáros, „jó rajzoló, tereptani rajzban jeles, víz- és olaj10