Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Péter Attila: A kálózi II. századi bronzlanterna restaurálása
szilikongumival negatívot vettünk a külsejéről. A negatívot vékony gipszréteggel öveztük. A szilikon térhálósodását követően eltávolítottuk a plasztilint a fedél belsejéből. A pótlandó részek helyét vékony rétegben kitöltöttük műgyantával. A poliészter teljes térhálósodása után eltávolítottuk a szilikont, majd finoman megcsiszoltuk a pótlások felületét, hogy a patinázószer (kálium-poliszulfid) reakcióba léphessen a fémes töltőanyaggal. A fedélről hiányzó két, gömb alakú, furattal ellátott lánccsatlakozási pont pótlása, az aljzat lábaihoz hasonlóan, szintén viaszveszejtéses öntéssel készült. A megmaradt gömb és légnyílások helyzete alapján kiszerkesztettük a két pótolt gömb és a hiányzó nyílás helyét. A gömböket epoxigyantával ragasztottuk a fedélre, majd kialakítottuk a légnyílást a kiegészítésben. A lámpás összeszerelése során indokolatlannak bizonyult a két gömb egyéb módon történő megerősítése, ugyanis a függesztés során sem terhelődnek a szélső gömbök. (3. kép) A PEREM RESTAURÁLÁSA A perem átmérőjének meghatározásához szükséges volt a két töredék kie- gyengetése, ami a korábban ismertetett módon történt. A szerkesztéshez támpontként szolgált a fedél és az alj átmérője. A lanterna részeinek összetartásában fontos szerep jut a peremnek, ide kapcsolódnak a támasztótagok hátsó lemezborításuk révén, illetve erre fekszik fel a fedél. Ezt a terhelést sem egy vékony műanyag kiegészítés, sem pedig a peremtöredékek nem viselnék el károsodás nélkül, ezért olyan fémből készült kiegészítés alkalmazását láttuk célszerűnek, amely egyben megoldja a töredékek alátámasztással történő megerősítését is. Erre a feladatra legalkalmasabbnak az eredeti készítéstechnika szerint fémnyomással előállított peremrekonstrukció bizonyult, amelyet az általunk készített terv szerint fémnyomómester készített el 0,6 mm vastagságú vörösrézlemezből. Ezt követően a rekonstrukció belső gyűrűjéből kifűrészeltük a töredékek méretének megfelelő részeket, így alkalmassá vált arra, hogy ráültessük a töredékeket. A patinázott rekonstrukcióra epoxigyantával ragasztottuk fel az eredeti darabokat. A HÁROMÁGÚ FOGANTYÚ RESTAURÁLÁSA A lanterna jellegénél fogva megkívánja, hogy kiállításon függesztve mutassák be. Eközben a függesztő rendszer komoly terhelésnek van kitéve. Ezért a fogantyú letört karjának rögzítésére olyan módszert kerestünk, amely hasonló stabilitást biztosít, mint az eltávolított ónforrasz, viszont az elektrokémiai korrózió veszélye nem áll fenn. A kötéssel szemben támasztott további követelmény volt, hogy könnyen oldható és eltávolítható legyen. A kézenfekvőnek látszó ragasztás önmagában nem oldotta volna meg a problémát a kis törésfelületek miatt, ezért kiegészítő megoldásként szükségessé vált alálapolással megerősíteni a fogantyút. Ehhez sárgaréz lemezt használtunk. A fogantyú és a patinázott lemez ragasztását epoxigyantával végeztük, amivel egyúttal izoláltuk egymástól a bronz és sárgaréz felületeket. 69
