Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Péter Attila: A kálózi II. századi bronzlanterna restaurálása
A TÁMASZTÓTAGOK RESTAURÁLÁSA Az egyik támasztótag hátát lezáró lemez felső ötödé hiányzott. Ez a felső szegecs feletti rész, amely a fedelet tartó perem megakasztására szolgál. Ezt a nagy jelentőségű elemet a másik teljesnek mondható darab alapján rekonstruáltuk 0,5 mm vastag vörösrézlemezből, majd némi átfedéssel, epoxigyantával ragasztottuk a hiányos lemezhez. A hiányzó harmadik támasztótag rekonstrukciója, az aljzat lábaihoz hasonlóan viaszveszejtéses öntéssel készült, amelyhez az épcsőrű tagról szili kon negatívot vettünk. A negatívhoz két összeillő félből gipszházat készítettünk. Az öntést követően a nyers öntvényről reszelővei eltüntettük az anyagfelesleget és cizellálással finomítottuk a felületét. A hátsó záró lemezt 0,5 mm vastag vörösrézlemezből fűrészeltük ki analógia alapján. A lemezt az eredetileg alkalmazott szegecseléshez hasonlóan rögzítettük a támasztótaghoz. A szegecseket 3,5 mm átmérőjű vörösréz drótból szabtuk. (4. kép) A LÁNCFONATOK REKONSTRUKCIÓJA A függesztő rendszer négy láncából kettő került elő, az egyik függesztő láncfonat a háromból és az öt S-alakú láncszemből álló középső fedélemelő lánc. A középső lánc viszonylag jó állapotban maradt meg és a lanterna bemutatásakor kevésbé terhelődik ezért kiváltása nem volt indokolt. A láncfonat erősen korrodált állapota, deformációja és a bemutatás során tervezett terhelése arra az elhatározásra juttatott, hogy ne csak a két hiányzó fonat rekonstrukcióját készítsük el, hanem az analógiaként szolgáló harmadikét is. A láncszemek méretének meghatározását kísérleti úton végeztük, ugyanis a fonat állapota miatt a hagyományos mérést nem tudtuk volna roncsolás- mentesen elvégezni. Először olyan átmérőjű vörösréz drótot húztunk, 4. A restaurált támasztótagok a rekonstruált darabbal The restored sustainers with the reconstruced piece 70 5. A rekonstruált láncfonatok a fogantyúval The reconstructed chain plaiting with the handle
