Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Péter Attila: A kálózi II. századi bronzlanterna restaurálása
A galvánfürdőbe visszaeresztett másolatra rakódott rézréteg lehetővé tette, hogy a teljes felületet patinázhassuk. A galvánfürdőből kivett, desztillált vízzel alaposan leöblített, majd megszárított másolatot kálium-poliszulfid oldattal pati- náztuk. Az elkészült plasztika külső felületére epoxigyantával7 ragasztottuk fel a töredékeket. A ragasztóréteg egyúttal megakadályozta a két fém közvetlen érintkezését, amely a későbbiekben korróziós folyamatot eredményezhetett volna. Az aljzat két hiányzó, hordó alakú lábának pótlása bronzból, öntési eljárással készült az eredeti készítéstechnika szerint, amelyhez a megmaradt harmadik láb szolgáltatott analógiát. A negatívvételt szilikongumival végeztük, majd a negatív köré két félből álló gipsz formatartót készítettünk. A negatívot csak 3 nappal később, a szilikongumi zsugorodásának befejeződése után vettük le a lábról. Az öntőmester viaszve- szejtéses eljárással készítette el a két pótlást, melyek felületét az öntést követően kéziszerszámokkal finomítottuk. A rekonstruált lábak helyét a harmadik helyzete és a lemeztöredékek által hordozott információk alapján szerkesztettük ki. Tekintettel a töredékek leromlott állapotára, a lábak rögzítését nem az egykor alkalmazott szegecseléssel, hanem epoxigyantával történő ragasztással oldottuk meg. (2. kép) A FEDÉL RESTAURÁLÁSA A fedélnek az aljzathoz viszonyítva kisebb hiányai és minimális deformációja valószínűleg a nagyobb falvastagságra vezethetők vissza. Viszonylag stabil állapota nem indokolta az aljzatnál alkalmazott fémes alátámasztást. A fedél kiegészítéséhez olyan poliésztergyantát8 választottunk, amely fémes töltőanyagot is tartalmaz. Ez lehetőséget adott arra, hogy a kiegészítést pati- názzuk. Első lépésként plasztilinből megformáztuk a tárgy hiányait, majd 3. A kiegészített fedél c The completed lid c 2. A rekonstruált aljzat b The reconstructed stand b 68
