Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Péter Attila: A kálózi II. századi bronzlanterna restaurálása
ben történt, ezért oldószerrel csak a felületről sikerült volna eltávolítani a viaszt. Ezzel szemben hőközlés hatására megömlött a konzerválószer és a pórusokból a felületre vándorolt, így papírvattával könnyen letörölhető volt. A maradék ce- rezin acetonnal lett leoldva a lanterna alkatrészeiről. A háromágú fogantyú letört, majd lágyforrasztással rögzített ágáról - az elektrokémiai korrózió lehetőségének kizárása céljából - az ónforrasz szikével és tűkkel lett eltávolítva. A támasztótagokon és az alsó tányér két kisebb töredékén kialakult karbonátos talaj-, és bázikus réz-karbonát rétegek túlnyomó része mechanikus módon, hántolóval és finom rézkefével lett eltávolítva. Következő lépésként a lanterna részeit lúgos glicerines kezelőszerrel4 tisztítottuk, eltávolítva ezzel a maradék nem kívánatos korróziós termékeket. Azért ezt a vegyszert alkalmaztuk, mert oldja a réz-kloridokat, -szulfátokat, -karbonátokat, a réz-ll-oxidot és a réz-l-oxidot, viszont a fémet csak kismértékben oldja, a tárgy színe pedig kellemes barnás-vörös lesz. Az oldat nátrium-hidroxidot is tartalmazott, ezért párhuzamosan a lanterna kloridmentesítése is megtörtént. A lámpás részeit 2-3 óránként kivéve az oldatból puha rézkefével áttisztítottuk, eltávolítva ezzel az időközben fellazult korróziós termékeket és figyelemmel kísérve a tisztítási folyamatot. A kellő mértékben megtisztult tárgyat desztillált vízben főztük 7-es pH-értékű kémhatás eléréséig, majd megszárítottuk. AZ ALJZAT RESTAURÁLÁSA Az aljzat rekonstruálásához szükségessé vált a deformált töredékek kiegyengetése. Rossz állapotuk kizárta a hevítéssel történő lágyítást, így viszont megnőtt a kockázata a töredékek egyengetés közbeni tördelődésének. Ezért az eljárást faeszközök segítségével fokozatosan végeztük, hogy a tárgy további romlását elkerüljük. Az aljzat eredeti átmérőjének meghatározásakor segítségünkre volt a viszonylag épen maradt, komolyabb deformációktól mentes lanternafedél. A három kiegyengetett töredéket epoxigyantával ragasztottuk össze.5 Mivel a restaurálás fő célja a lámpás összeállítása volt és ebben fontos statikai szerepet kapott az aljzat, ezért a rekonstrukció során olyan megoldást kerestünk, amely kellő stabilitást biztosít ennek a résznek. A műanyaggal történő kiegészítést elvetettük, mert a vékony lemezvastagságból adódó kis illesztési felületek miatt túl sérülékennyé vált volna a kiegészített aljzat. A legígéretesebbnek egy galvanoplasztikai eljárással elkészített segédtányér alkalmazása tűnt, amelyre felragasztva a töredékeket stabil és valósághű fenékrész állítható össze. A töredékek alapján plasztilinből megmintáztuk a hiányzó részeket. A kapott formáról szilikongumiból negatívot készítettünk, majd erre epoxigyantából alakstabilizáló köpenyt rétegeztünk. A negatívot vékony rézdróttal körbevezettük, felületét pedig grafitporral tettük vezetővé. Az így előkészített szilikonformát a katódhoz csatlakoztattuk, majd a galvánfürdőbe merítettük.6 A megfelelő vastagságú réteg elérése után a savas fürdőből kivett plasztikát alaposan leöblítettük, majd megszárítottuk. Belsejét forrasztóónnal futtattuk, hogy a törékeny galvánréz réteget megerősítsük. 67
