Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Péter Attila: A kálózi II. századi bronzlanterna restaurálása
Fontos tartozéka volt a lámpásnak a több légnyílással ellátott fedő, amelyet láncos szerkezettel emeltek fel. A lámpás tányérjára szegecselték a mécsest, amelyet kanóctartócsővel kombinált leszedhető tető zárt le. A császárkori lanternák nagyobb számban Pompejiből és Herculaneumból kerültek elő, Nápolyban több tucat viszonylag ép példányt őriznek. Észak- Afrikában számos darab sírmellékletként került elő. Az Alpoktól északra kevés, erősen töredékes példányt találtak. A Pannónia területén talált lanternák közül a legjelentősebb a kálózi kocsisírból származó lelet, illetve egy aquincumi pincefeltárás során jóval hiányosabb állapotban előkerült lámpás. Más fellelt példányokból csak egy-egy alkatrészt őriznek. Pannóniától nyugatra, Helenenbergben (Nagy Lajos pp. 160) találtak két teljesnek mondható lámpást. Ezek a leletek valószínűleg a középitáliai fémműves műhelyekből jutottak el Pannónia területére. A közvetítő szerepét Aquileia töltötte be, amelynek kultúra- és művészetközvetítése, valamint kereskedelmi és ipari irányító szerepe már régen ismert. Az Emona-Virunum-Poetovio-Savaria- Carnuntum irányú, s az Északi-tengerig vezető út mellett, a Duna mentén kelet felé haladó út vonalában is mindenütt fellelhetőek az itáliai importtermékek. Ezeken az utakon jutottak el a capuai viharlámpák Pannóniába és Moesiába. A lanternákat részben világítóeszközként részben pedig temetkezési célra használták. Az utóbbinak köszönhető, hogy számos viszonylag ép példány maradt az utókorra. Ugyanis sírmellékletként még ép állapotban kerültek a föld alá a lámpások, szemben a világítóeszközként alkalmazottakkal. A császárkori lanternák formailag és szerkezetileg nagyon hasonlóak, ez az alak i.sz. I. század közepén, a flaviusi korban jelenik meg. Egy Capuában talált sírkőre lanterna képét faragták. A sírkövet M. Hordionius Philargurus Labeo állította a családjának (Nagy Lajos pp. 162). A sírfelirat tanúsága szerint Hordionius lanternarius, azaz lanternakészítő volt, a kövön lévő lámpás ebből kifolyólag mestersége címere. Capua nevezetes volt bronzműves- ségéről, amelyről Plinius is beszámolt. A capuai mesterek jelzett termékeit Pom- pejiben is megtalálták. E mesterek szállítottak az i.sz. I. században és a II. század elején Pannóniába is. A nyugat-germániai és a galliai kézművesipar csak a II. század közepén lett versenyképes. A LANTERNA LEÍRÁSA2 A lanterna részei: a lapos fedél és aljzat, a három támasztótag, a függesztést és a fényforrás szabályozását lehetővé tevő fogantyúrendszer a négy láncfonattal, valamint egy henger alakú fényáteresztő réteg (valószínűleg szaru), amelynek felső peremét egy U-keresztmetszetű kör alakú lemez zárja le. A fedél esztergált bronz öntvény, amelyhez szegecseléssel kapcsolódik négy darab, furattal ellátott gömb, amelyek közül három a fedél szélén, a negyedik pedig a mértani középpontjában helyezkedik el. A gömbök öntési eljárással készültek. A tetőt három pár koncentrikus kör díszíti. A középső gömböt a felszínből enyhén kiemelkedő gyűrű övezi. A peremen elhelyezkedő gömbök 64
