Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Péter Attila: A kálózi II. századi bronzlanterna restaurálása
között három vesealakú nyílás látható, melyeken keresztül zajlik az égéshez elengedhetetlenül szükséges légcsere. A lapos, tányér alakú aljzat bronzlemezből készült fémnyomással, felületét hat pár koncentrikus kör díszíti. A fényforrásként szolgáló alkalmatosságot a lemez közepére szegecselték. Az aljzat peremére három egymástól egyenlő távolságra lévő gömböt szegecseltek, amelyek lábként szolgálnak. Ezeket az öntési eljárással készült gömböket nem látták el furattal. A henger alakú fényáteresztő réteg átmérője a lemez anyagvastagságának legalább duplájával kisebb az aljzat átmérőjénél, ebből következően a henger illeszkedik a perem belső felületéhez. A henger alakú fényáteresztő réteg felső pereme az aljzathoz hasonlóan szintén fémnyomással készült. Az U-profilú kör alakú lemez külső felületét egy pár körbefutó csík díszíti. A három, bronzból öntött támasztótag stilizált madárfejben végződő tetejét egy furattal látták el, amely a fogantyút a támasztótaggal összekötő lánc rögzítésére szolgál. A tagok fényforrás felőli oldalára szegecselt bronzlemez- szalagok az aljzathoz és a fényáteresztő henger lemezpereméhez történő rögzítését teszik lehetővé. A fogantyúrendszer elemei valószínűleg öntéssel és kalapálással készültek. A felső, két végén kampóban végződő, a fedél emelését szolgáló részt a fedéllel egy lánc köti össze. Az alsó, háromágú végein furatokkal ellátott rész, a tulajdonképpeni fogantyú, amelyet láncok kötnek össze a támasztótagokkal. A két elemet vékony rudazat kapcsolja egymáshoz. A vége szegecsfejben, a másik, az elem furatain átbújtatott vége egy furattal ellátott lapított részben végződik. A lapítással megnövelt felület biztosítja az oldhatatlan kötést az elemek között. A fedélemelőt a fedéllel összekötő lánc öt darab S alakú láncszemből áll. A két szélső szem alakja kis mértékben eltér a többitől. Nyitott a vége, ezért oldható kötést biztosít. A fogantyút a támasztótagokkal három láncfonat köti össze. A láncszemeket a következő módon fűzték össze: az ovális láncszemet középen összenyomták, majd patkóalakúra hajlították, ezt követően az utolsó és az utolsó előtti szemen is átfűzték. Ez a módszer sűrű láncfonatot eredményezett. Középről két irányban kezdték el fűzni a szemeket. A láncok egy-egy kerek láncszemmel kapcsolódnak a támasztótagokhoz. Állapotleírás A fedél erősen korrodált állapotú volt, jelentős hiányok keletkeztek rajta. Két nagyobb hiánya (32 cm2 és 27 cm2 területű darabok) éppen egybeesett a három szélső szegecselt gömb közül kettővel, amelyek szintén hiányoztak. Az aljzat fele, a középre szegecselt fényforrás és a három gömbből kettő szintén hiányzott. A harmadik furat nélküli gömb egy töredékbe szegecselve került elő. Az aljzat megmaradt része, erősen deformált és töredékes volt. Pereméből csak egy töredék maradt fenn. Az U profilú perem két korrodált, deformált töredék formájában került elő. A perem harmada hiányzott. Apróbb hiányok voltak a meglévő darabokon is. A nagyobbik töredékben megülő anyag vizs65
