Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kovács Petronella: Gondolatok a 30 éves egyetemi tárgyrestaurátor képzés kapcsán
szerzett oklevélig végigjárta, s mint a képzés oktatója, 2001 óta a Tárgyrestaurátor szak vezetője, hosszú évek óta állítja és meggyőződése, hogy a tárgyrestaurátorok megbecsülése mind a muzeológusok körében, mind a restaurátor szakmán belül csak akkor lesz elérhető, ha a levelező helyett megindul a nappali képzés.'3 Ezen nem egy jól bevált forma, illetve rendszer megsemmisítését és mindenáron való megváltoztatását érti, vagyis nem a Magyarországon az utóbbi évtizedben igen gyakran előforduló, sok esetben szakmai okok hiányában egyéni érdekek, vagy a „valamit tenni kell, nekünk is fel kell mutatni, hogy tettünk valamit” szellemében született/születő reformok sorához kíván csatlakozni. Véleménye szerint csak a nappali képzés és ezzel a főiskolai/egyetemi végzettséghez kötött munkavégzés hozhatja meg azt a változást, melyre műtárgyaink, kulturális örökségünk megőrzése céljából mindenképpen szükség van. Lássuk, miért is. Hogy a szerző közelebbi területén a bútorrestaurálásnál maradjunk: lépten-nyomon találhatunk falragaszokat, buszmegállói, sőt kerületi kisokosokban, napilapokban és az Interneten feladott hirdetéseket.14 Ezek a hirdetők, - megengedjük - szakmájukat esetleg jól, azonban a restaurátori etika szabályait nem ismerő, sok esetben érettségi vizsgával sem rendelkező asztalosok. Még a Nemzeti Kulturális Alaphoz benyújtott pályázatok között is szerepelt a közelmúltban olyan - múzeum által elfogadott és felterjesztett - „restaurálási javaslat”15, melyet kockás füzetlapra, a tervezett munkafolyamatokat ismertetve - csiszolás, a meggyengült lábak, a káva és a bőrkárpit cseréje - vésett fel a „mester”. A pályázatot muzeológus ajánló sorai: XY, múzeumunk számára évek óta megelégedésünkre dolgozik, kísérték. Az ilyen módon felújítani kívánt - az alkalmazni szándékozott módszereket restaurálásnak ne nevezzük - garnitúra neves írónk hagyatékához tartozik. Az árajánlat, ha nem is mélyen, de elmaradt a reális, restaurátor által kalkulálható ártól. Mit tegyenek tehát azok, akik érettségi után asztalos, intarziakészítő, díszítőfestő, faszobrász és még sorolhatnánk mely szakmák közül egyet megszerezve nem állnak meg, és további 6 évnyi tanulás után,16 egyetemi diplomával a kezükben felkérést sem kapnak hasonló munkák árajánlat tételére. Pedig a Magyar Restaurátorok Egyesülete névsorba szedve, a végzettség és a szakterület megnevezésével közli tagjai névsorát, mely kiadvány minden múzeum és gyűjtő számára elérhető.17 Szerencsére az utóbbi időben pozitív példák is akadnak, elsősorban az oktatók pártfogó tevékenységének, megkeresésük esetén ajánlásuknak köszönhetően több fiatal végzett szakember jut nívósabb munkához. Az NKA két, restaurálási témában pályázatot kiíró kuratóriumában közre2. Konzultáció a börrestaurátor műteremben Consultation in the leather conservation workshop 49
