Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt
Ragasztás: Cellulózé, acetonban feloldva (fa, vas, bronz, csont tárgyaknál használható). A cellulózé lapot finomra felvágni és acetonban feloldani. Nagyon párolog, tehát befedve kell tartani. Ha hiányokat kell kitölteni, akkor fűrészport is lehet a preparátumba keverni. A megfestés vastárgynál a tárgy rozsdaporával, vagy más festékkel történhetik, a kívánt szín szerint.” Baki Győző tevékenysége a múzeumban (1942-1968) Az elkövetkező 30 év legkiemelkedőbb restaurátora a Magyar Nemzeti Múzeumban Baky(i) Győző25 volt. Tuniszi restaurátor évei után, 1942-ben tért vissza Magyarországra és lett a múzeum restaurátora, majd az 1952-ben megalakuló Restaurátor Osztály vezetője nyugdíjazásáig. Baki volt a Magyar Nemzeti Múzeum első olyan restaurátora, akinek teljes munkaideje a restaurálást szolgálta, egyéb mellékes, nem restauráláshoz kötődő munkaköri kötelességei nem voltak, mint a korábbi altiszt restaurátoroknak. Kezdetben a Régészeti Osztály (Tár) restaurátor műhelyében a restaurátori feladatokat egyedül látta el. Számos olyan restaurátori munkát is elvégzett, amilyet még a múzeumban nem, vagy „kevesebb sikerrel alkalmaztak”. Ilyen volt a neolitikus festett edényeken a leváló festékréteg rögzítése, a vaskori fémbera- kásos kerámiatárgyak kiegészítése, a római üveganyag restaurálása és kiegészítése. Üvegrestaurálásai közül kiemelkedett a szekszárdi, korábban rosszul kiegészített vas diatretum üvegporos eljárással végzett kiegészítése. Kiemelkedő munkái voltak még: a Brigetio-ból származó törött ezüst lemez mellszobor helyreállítása, a szőnyi bronz díszsisak és Mithras tábla restaurálása. Római kis- bronzokat is restaurált, olyan sikerrel, hogy a romlásuk megállt. Kibontotta a ságvári késő római temető ezüst tokját, amelyben egy feliratos lemezke volt elrejtve, amit csíkokra vágott, majd összeállított, hogy a szöveg olvashatóvá váljék. A teljesen szétmálló neolit kori koponyákat új eljárással szilárdította. Baki szervezte meg 1947-ben a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének felkérésére az első konzervátor tanfolyamot. Részt vett és vezette az ötvenes években a vidéki gyűjtemények megsegítését célzó restaurátori „brigádmunkákat”. 1953- tól a minisztérium megbízta a vidéki múzeumok restaurátor műhelyei meglévő felszerelésének felmérésével, az ott folyó munka ellenőrzésével, felügyeletével, és a kialakítandó műhelyekhez szükséges szakmai tanácsadással, javaslatok, intézkedési tervek megfogalmazásával. 1954- ben jelent meg a „Régészeti kézikönyv”, amelynek a régészeti leletek kiemelésével, helyszíni kezelésével és a különféle anyagfajták konzerválásával, restaurálásával kapcsolatos fejezeteit írta. 1956-ban szabadalmat jelentett be „Eljárás muzeális, különösen ásatásokból származó fémtárgyak konzerválására”. Ez az eljárás vákuumos-cerezines eljárás néven került a köztudatba. Az eljárást tömeges fémkonzerválásra alkalmazták a Magyar Nemzeti Múzeumban. 1958-ban újabb szabadalmat jelentett be „Eljárás múzeumi és könyvtári anyagok vegyszer nélkül, vákuum alkalmazásával történő rovartalanítására”. Két szabadalma mellett nyolc restaurálási újítása is volt. 26
