Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt
Baki irányítása mellett kiemelkedő, több tonnás in situ leletek felvételére került sor. Ezek közül a legfontosabbak az istállóskői barlang 7 tonnás őskori tüzelőhelye, az Alsónémedi-i rézkori kettős temetkezés, és a szentes-vekerzugi szkíta kocsilelet. Magyarországon ő indította el a mai értelemben vett, korszerű tárgyrestaurálást. Tehetsége, művészi érzéke szerencsésen párosult mindig új, jobb eljárást kereső, nyitott szellemével. Máig hatóan meghatározó egyénisége a magyar tárgyrestaurálásnak. Restaurálás a múzeumban 1945-1952 között A könnyebb átláthatóság érdekében az 1945-1960 között működött restaurátori műhelyeket és az ott dolgozó restaurátorokat a 3. Táblázat foglalja össze. Dr. Fettich Nándor igazgatóőr (Régészeti Tár - Népvándorláskori Gyűjtemény) a háború után újraszervezte a fémrestaurátori műhelyt most már nem a Történeti Osztályon, hanem a Régészeti Osztályon (Tárban). (Régészeti Tár 1945. évi jelentés, 156-1946 Főig.) A Fémrestaurátori és ötvösműhely 1946. szeptember 1.-én a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának hozzájárulásával jött létre. A műhely a Történeti Tár ostrom előtti fémkonzerváló helyiségeiben került elhelyezésre. Némi átalakítással egy helyiség az Ötvösműhely, egy helyiség a Fémrestaurátori műhely céljait szolgálta. A savazó közös használatban volt. E műhelycsoport munkájának ellenőrzésével Dr. Huszár Lajos főigazgató Párducz Mihályt a Régészeti Tár osztály- vezetőjét bízta meg. Az Ötvösműhely művészeti irányítója Dr. Fettich Nándor igazgatóőr volt, aki maga is művelte az ötvösséget. Az ötvösműhelyben Dr. Fettich György és Szebényi Imre (1946. december 16.-ig) cizellőrök dolgoztak. Az Ötvösműhely fennállásának rövid ideje alatt a magyar föld régészeti leleteiben megőrzött művészeti formakincsének felhasználásával (elsősorban szkíta, hun, avar és magyar leletek) új magyar ötvösművészeti stílus kialakításán munkálkodott. Fettich több éves ezirányú munkásságának eredményeit a műhely rendelkezésére bocsátotta és az elkészülő tárgyak művészi tervezését végezte. 1946- ban elkészült 7 tál, 1 doboz, 4 doboztető és 1 egyházi kehely. Ezek többségét hazai és külföldi (svéd) érdeklődők vásárolták meg. A Fémrestaurátori műhely (Fémkonzerválási műhelynek is nevezték) 1946. szeptemberében kezdte meg a működését. Egyedüli dolgozója Kiss Jenő26 volt. A fémműhelyben a Történeti Tár ostrom alatt megrozsdásodott Fegyvergyűjteményének rendbehozásával kezdődtek a munkálatok. Párhuzamosan a füleki vár ásatásából és a Régészeti Tár 1946. évi ásatásaiból származó fémleletek konzerválása is folyt. Az év folyamán 231 fémtárgyat kezelt. 1947-ben a Fémrestaurátori és Ötvös műhely folytatta tevékenységét. Az Ötvös műhely külső megrendelők számára magyar stílusú ötvöstárgyakat készített. Az év vége felé a megrendelők száma azonban jelentősen csökkent. A Fémrestaurátori műhely a restaurátor tanfolyam résztvevőinek bevonásával folytatta az ostrom alatt kárt szenvedett műtárgyak rendbehozását. Kiss Jenő 468 db tárgyat restaurált és mellette az 1848-as kiállítás szerelési munkáit is 27
