Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Koppán Orsolya: Egy 18. századi aranyozott, festett bőr miseruha restaurálása
EGY 18. SZÁZADI, ARANYOZOTT, FESTETT BŐR MISERUHA RESTAURÁLÁSA Koppén Orsolya Bevezetés A művészi bőrmunkák közül kiemelkednek az anyagukban és készítési módjukban egyaránt különleges aranyozott bőrtárgyak. Századokon keresztül az aranyozott bőr főleg falikárpitként, tapétaként volt ismert. Ezeken kívül még székek, spanyolfalak, paravánok, kanapék, tükördobozok, szekrénykék, ládák, párnák borítására, illetve önálló képként használták, és szőnyegeket, asztalterítőket, lobogókat, vallásos testületek zászlóit, oltárelőket (antependium), liturgikus ruhákat is készítettek belőlük.1 Mivel e tárgyak anyaga összetett, ezért a restaurálásuk során nagyon körültekintően kell eljárni. A tanulmány tárgyát képező aranyozott bőrből készült barokk miseruha restaurálásának fő feladatát a tisztításon, a szakadások, meggyengült részek alátámasztásán túl, a két nagy hiányos rész kiegészítése jelentette az eredeti készítéstechnika szerint úgy, hogy a pótlás illeszkedjen a tárgyhoz, és így a miseruha megjelenésében egységes legyen.2 Az alábbiakban röviden összefoglaljuk az aranyozott bőrök készítésének módját, valamint a kiegészítések lehetséges módszereit a hazai és a nemzetközi szakirodalom alapján, majd bemutatjuk a kazula restaurálását, részletesebben kitérve a rekonstrukciós kiegészítések elkészítésére. AZ ARANYOZOTT BŐRÖK KÉSZÍTÉSE Az aranyozott bőr elnevezés3 valójában megtévesztő, mert a bőr felülete nem a drága aranyfüsttől csillog, hanem az arany fényét utánozták úgy, hogy ezüstfüsttel bevont bőrre sárgás színű lakkréteget vittek fel. Aranyozott bőrök készítésével jónéhány leírás és ábrázolás foglalkozik: egyrészt történeti források (korabeli céhszabályzatok, kéziratok, régi receptek, 139
