Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Antal Mariann: Egy scagliola asztallap restaurálása

spatulyázó masszával (amely szintén gipszből, enyves vízből pigment hozzá­adásával készül) több rendben tömítik, a felületet fényező kövekkel (hematit, kí­gyókő) fényezik. Műmárvány intarzia, scagliola előállításánál az elkészített alapba mintát vés­nek és egy eltérő színű gyengébb masszával öntik ki a vájatot, melyet szintén csiszolnak, fényeznek. A mintázatot olajfestékkel, temperával való ráfestéssel gazdagíthatják. A kész felszínt viaszokkal, zsírszerű anyagokkal kezelik a tartó- sabb felület és kedvezőbb esztétikai megjelenés érdekében. A műmárvány lapot sokszor fakeretbe foglalják. A SCAGLIOLA KÉSZÍTÉS TÖRTÉNETE A scagliola művészet a manierizmus 1500-as éveitől kezdődött, és átnyúlt az érett barokk korba. Az építészetben megnyilvánuló érzelmi töltés és misztikus teatralitás átjárta az egész 16. századot, a scagliola technika megjelent külön­böző applikációkon, annak köszönhetően, hogy különféle kövek, márvány meg­jelenését utánozni tudta, és tökéletesen illett a barokk illuzórikus terekhez. Kezdetben a scagliolát az értékesebb kövek helyettesítésére használták, de később önálló műfajjá vált. A művészettörténészek még nem tisztázták, hogyan született meg a techni­ka, sem a legkorábbi megjelenését. Az első iskolák, amelyek scagliola berakás­sal foglalkoztak, Ausztriában, Németországban és Itáliában tűntek fel. Az 1500- as évek végén és az egész 17. és 18. században Bajorország és Itália scagliola készítői nagyon gyakorlottá váltak, munkájuk a legelismertebb művészi tevé­kenységek között volt. A müncheni udvar számára dolgozott a híres Blasius Fistulator (Pfeiffer), akit a technika felfedezőjeként tartanak számon, és első tagja volt egy három gene­ráción át működő sikeres kézműves családnak, amely ezt a technikát alkalmaz­ta. Szigorú fogadalom szerint, mint arkánumot, mint titkos művészettudományt őrizték a mesterek tudásukat, s tilos volt jogosulatlan személynek átadni a tech­nikát. A legnagyobb itáliai scagliola kézműves isko­la Emíliában, Carpi kör­nyékén, Modena közelé­ben volt. Fennmaradtak munkák Guido Fassitól a 17. század elejéről, akit szintén a színes scaglio­la munkák feltalálója­ként emlegetnek, de is­meretesek korai művek Lombardiából és Tosca­nából is. A scagliola-mesterek gyakorlatát legjobban az 115 3. Műmárvány konzolasztal, Firenze, 17. század Imitation marble console table, Florence, 17th century.

Next

/
Oldalképek
Tartalom