Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Antal Mariann: Egy scagliola asztallap restaurálása
asztalok, oltár előlapok felületei bizonyítják. Ezekre az alkotásokra tekintve világossá válik, hogy a művészek milyen hosszú utat tettek meg a kezdeti kőmozaik imitációtól egy új stílus megteremtéséig. Scagliola virágok a vázákban, kelyhek, feszületek és szentek életének jelenetei, melyek nyomatok és festmények alapján készültek, ékesítik az oltárok előlapjait, virág és gyümölcs dekorációval, vékony scagliola mintázatból, egyesítve az egyszerű munka elemeit olyan különböző művészeti ágakkal, mint a gravírozás, mozaik, szövés, és mindez geometrikus harmóniában elrendezve. (3. kép) Feltehető, hogy a térképasztalon egy korabeli térkép pontos mását láthatjuk, bár az azonosítására történő próbálkozások nem hoztak sikert. A térképen szereplő név, a Carles Gibertoni, az Országos Széchenyi Könyvtár Térképtárában nyilvántartott kartográfusok között nem szerepel. Ulrich Thiene által szerkesztett, képzőművészekkel foglalkozó lexikon említést tesz azonban egy Ghibertoni, Carlo Francesco nevű festőről és stukatőrről, aki a híres itáliai központban, Carpiban működött, Guido del Conte tanítványa volt, halála 1695. utánra tehető. Scagliolákat készített, olajfestés is előfordul munkáin. Ezek alapján nem zárható ki a két személy azonossága. Állapotleírás, anyagvizsgálat Az asztallap alsó, fából készült része jó megtartású volt, eltekintve a sarkok kopásaitól, néhány kisebb repedéstől és hiánytól. A faragott díszléc csak egy hosszoldalon maradt meg, a rögzítésre szolgáló kovácsoltvas szegek elrozsdásodtak. A megmaradt díszlécen az aranyozás lepergett. Sok helyen nemcsak a krétaalapozás tűnt elő, hanem az erősen letompult formákat mutató, az éleken kitöredezett fa is. A műmárvány lap felülete kopott, karcos volt, a térképről több terület az olvashatatlanságig lekopott. Máshol a betűk, ábrák mélyedései még észlelhetőek voltak, de a fekete kitöltő anyag kipergett, kimosódott. A világosabb részeket néhol összefüggően, máshol kis kerek pöttyökben rozsdavörös foltok tarkították. (4. kép) A használat, illetve a háromszáz éves hányattatás következtében a műmárvány lap több helyen eltörött. A töredékek nem váltak el a deszkaalaptól, mivel közvetlenül a deszkára öntött kavicsos réteg rögzítését egyrészt a fából kiálló vas elemek, másrészt a kavicsos rétegbe helyezett vasrács biztosította. A törésekbe beivódott szennyeződés miatt a fehér mezőben a törésvonalak fekete vonalként jelentkeztek. (5. kép) 4. Foltok, törések a fehér mezőben Blemishes and breakages in the white areas. 116
