Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Országh Borbála: Üveghátlapfestmények restaurálási lehetőségei
akkor van szükség, ha a festékréteg elvált az üvegfelülettől, de nem repedt meg, mindössze egy levegőzárvány tartja távol az üvegtől. A ragasztóanyag fajtájától függetlenül javasolt a konszolidálást vasalással, préseléssel befejezni, vagy vákuum-készülékkel segíteni az egyenletes filmképződést. A különböző konszolidáló eljárások anyagai alapvetően öt csoportba oszthatóak: oldószeres ragasztók, vizes ragasztók, viaszok és viaszgyanta keverékek, az üveghátlapkép festékrétegeinek kötőanyagát pótló eljárások, valamint a Pettenkofer-féle módszer. Ezek a csoportok különböző országok restaurátorai által kikísérletezett módszerek alapján alakultak ki, alkalmazkodva az adott ország, tájegység üveghátlapkép-típusaihoz és restaurálási hagyományaihoz. Az első csoportot alkotó oldószeres ragasztóanyagok használatáról elsősorban magyar publikációk számolnak be. Olaj- és fehérje kötőanyagú festékrétegekből álló üveghátlapképek konszolidálására egyaránt használják őket. Ezeket a ragasztókat különböző oldószerekkel vagy oldószerkeverékekkel lehet felvinni, amik befolyásolják a penetrációs jellemzőket, és a ragasztó száradási sebességét. Az eljárás hátránya, hogy a nem megfelelő oldószer alkalmazása és oldószer-ragasztóanyag arány kiválasztása következtében az oldószer távozása után a ragasztófilm zsugorodhat. Az így kialakult inhomogén közegben a szórt fény homályossá teszi a mögötte lévő festékréteget, ezért ezeknek a területeknek a színtelítettsége eltér a sértetlen részekétől. Az oldószer párolgása több hónapig is eltarthat, ezért az eleinte egységesnek tűnő rögzítésben ezek a különbségek csak később lesznek észlelhetőek. Az oldószeres ragasztóanyagokat a kiszáradt oldószerfilm hevítéssel végzett reaktiválásával is alkalmazni lehet, így a ragasztó zsugorodása és a buborékok képződése minimalizálható. A rögzítendő felületre felhordott, de még teljesen meg nem száradt ragasztóanyag helyi vasalásával gyorsítani lehet az oldószer párolgását, csökkentve a zsugorodást. Ide sorolhatók az etil-metakrilát kopolimer (Paraloid B72), metil-metakri- lát (Paraloid B44) és butil-me- takrilátok (Bedacryl 122x CR, SN, Plexisol P550). A vizes ragasztók használata széles körben elterjedt, gyakran használják egy másik konzerváló eljárással kombináltan is. Alkalmazásuk során a nem megfelelő rögzítés oka lehet az üvegen lévő olajos vagy zsíros anyagok jelenléte, amelyek nagymértékben rontják a ragasztószer üveghez való tapadását. A víz párolgása miatt itt is fennáll a buborékképződésre való hajlam. 4. Az üveg hordozótól elvált festékrétegek - az üveg és a festék között lévő légrés miatt - világos, ezüstösen csillogó optikai hatást nyújtanak. (Üveghátlapkép részlete, makrofelvétel) Paint layers separated from the support show a light, silvery glistening effect owing to the presence of air between the glass and the paint. Glass painting (detail), macro lens photograph. 105
