Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Országh Borbála: Üveghátlapfestmények restaurálási lehetőségei

AZ ÜVEGTŐL ELVÁLT FESTÉKFILM KONSZOLIDÁLÁSA

Az üveghátlapfestmények leggyakoribb károsodása - az üveg törése mellett - a felvitt rétegek képhordozóhoz való tapadásának csökkenése. Ennek okai lehetnek a kevés vagy rossz technikával felhordott kötőanyag (különböző fizikai tulajdonságú anyagok együttes alkalmazása), a kedvezőtlen klíma, a hordozó és felvitt réteg eltérő hőtágulási együtthatója, a kötőanyag öregedése, bomlása, mikrobiológiai hatás vagy a hordozó károsodása. (3. kép)

A levált részek színhatása kevésbé intenzív, mint a jól tapadó részeké. Oldalról beeső fényben az elvált részeket ezüstös csillogásukról lehet észrevenni, amit a felvitt réteg és az üveg között kialakult levegőzárványok okoznak. (4. kép) A festékfilm leválása mögött sokszor természetes, fotokémiai lebomlási folyamatok állnak, melyek az alkotók eltérő mechanikai tulajdonságai révén feszültségeket okozhatnak a különböző rétegek között. Az üvegfelületről elvált festékrétegek visszarögzítésében a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy az üveg alap átlátszósága miatt a festékréteg és a hordozó közé bevitt ragasztóanyag a fénytörés miatt látható marad. A vászon vagy fa alapra festett képek festékrétegeinek rögzítésére alkalmazott és kipróbált ragasztóanyagok közül csak azok alkalmazhatóak, amelyek nem okozzák a festékrétegek színeinek torzulását, tehát a legkisebb mértékben sárgulnak, sötétednek. Fontos, hogy a ragasztó- anyag nagyon vékony rétegben is kielégítő tapadást biztosítson. A konszolidálás sikere nagymértékben függ a festékréteg kötőanyagának típusától, vastagságától, valamint a károsodás fajtájától és fokától. A nem jól megválasztott ragasztó megváltoztathatja a ragasztott területek színmélységét, fátyolréteget képezhet, jelenléte az öregedési jelenségek miatt ronthatja az összképet. A másik probléma az üveg hátlapfestészetben alkalmazott festékek kötőanyagainak sokfélesége. Ugyanazon a tárgyon gyakran különböző kötőanyagtípusok találhatóak, amelyek különbözően reagálhatnak a bevitt rögzítőszerre.

A ragasztóanyagot többféleképpen is lehet a felületre juttatni. Nagyon érzékeny vagy porló festékrétegekre a legalkalmasabb a permetezés: a megfelelően beállított ragasztó-oldószer arány esetén (maximum 1,5-3%-os töménységű oldat) beszívódik a képhordozó és a festékréteg közé. A ragasztót továbbá fel lehet hordani ecseteléssel vagy infiltrációs technikával is. Erre a technikára

3. Összetöredezett, és az üvegtől elvált merev festékfilm. (Keresztelő Szent János üveghátlapikon részlete. Hard film of paint, in pieces and separated from the glass. St. John the Baptist painted glass icon (detail).

104