Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Ádám Ágnes: Bizánci kötés: 13-14. századi szerb kódex restaurálása

egy kötetet tudjanak belőlük készíteni. (Ez az információ szintén a XVI. századi vagy a későbbi bekötést támasztja alá.) Az előbb említettek miatt a kereteket semmiképpen nem távolíthattam el. A levált részeket Glutofix-szel (hidroxietil- metil-cellulóz) ragasztottam vissza, a hiányokat szükség szerint japánpapírral pótoltam, és a szétszakadt, sérült ívközepeket megerősítettem. Néhol megtartottam az eredeti merített, de erős széleket, ahol azonban mállott, meggyengült, nagyobb hiányok voltak, ott kézi papíröntéssel egészítettem ki az iveket a teljes méretre. A vasgallusz tinta nem oldódott, viszont a piros kezdőbetűk, és a szintén pirossal kiemelt részek érzékenyen reagáltak a nedvesítésre, ezért nem tartottam elsődlegesnek a vízfoltok eltávolítását. Néhány lapot viszont szükségesnek láttam permetezéssel (nem áztatással) tisztítani, 50%-os etil-alkohollal.

Az a megállapítás, hogy a készítés és a javítás szinte egyidős, a könyvekre is érvényes, számtalan példa bizonyítja ezt. Egyértelmű jegyek bizonyítják, hogy az alapanyagokban már a készítésük, kiválasztásuk és felhasználásuk során előfordultak olyan hibák, amelyek kijavítása elkerülhetetlen volt. A régi javítás nem feltétlenül restaurálás, de sokszor bizonyult hasznosnak, még ha mai ismereteink szerint a kiválasztott módszer nem is volt mindig szakszerű. A cél nyilvánvalóan a tulajdonosa számára értékes könyvek, lapok védelme, megőrzése,

7. Az oromszegő-alap eredeti rögzítőpontjainak megjelölése. / Marking the original fastening points of the headband base.

használatra való alkalmassá tétele volt.

A kódexben található gondos pergamenjavítások általában esztétikusak. A szakadások, sérülések keletkezhettek még az előállítás, nyúzás-feszítés és száradás során, a szövegírás, netán másolás közben, a fűzés alatt, vagy a könyv használata közben is. A szakadásokat általában keresztöltésekkel összevarrták és azután írtak a pergamenre. A helyreállítások kora megkülönböztethető annak révén, hogy a korábban, a pergamen előállításakor készült javítóvarrásokat a másolók írás közben gondosan kikerülték. A később keletkezett javítások ugyanis lefedték az írást. Javítóanyagként általában vakbélhártyából sodort fonalat, vékony pergamenszalagot, lencérnát, vagy hímzőfonalat alkalmaztak: e kódex esetében a két utóbbi anyagot használták föl. A szabálytalan, nem túl precíz öltések a gyorsaságra, időhiányra is utalhatnak, de az ilyen megoldások is megállították a szakadások további növekedését. A hiányokra, sérülésekre pergamendarabot illesztettek, és körbeöltötték lencérnával. A javítócérnák anyaga is kormeghatározó; ebben az esetben megegyeznek a fűző- és az oromszegő hímzőfonalával. A régi javítások nyomait nem távolítottam el, néhol inkább megerősítettem azokat.

61