Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ádám Ágnes: Bizánci kötés: 13-14. századi szerb kódex restaurálása
diófa táblák megmunkálása ellentmondásos; hasítással készült, ennek durva, szilánkos nyomai jól kivehetőek. Nem csiszolták le simára, viszont az “oldalcsatornákat”, az élek hornyolását precízen végezték el. A fatábla felületét, hosszanti irányban, a nyíláshoz közel eső részén, párhuzamos vonalban, négy helyen fúrták át ferdén, úgy, hogy a lyukak az élekből indultak ki. Az ötödik lyuk a tábla teljes vastagságán áthalad. A felszínen kis vájatokkal kapcsolták össze a réseket, ezekbe feküdt bele a füzőcérna. Bizonytalan volt a főzési technika, ezért az ívek szétszedésének folyamatát részletesen dokumentáltam, ez segített később a könyvtest összeállításakor, és a fatábla felerősítésekor. Lépésről lépésre haladva bontottam le az eredeti fűzőcérnát, kiindulva a táblába rögzített cérnavégi huroktól. Valószínűleg ez volt a fűzés kezdőpontja. A fatáblába több alkalommal is beleöltöttek, - szinte ívként kezelték. A könyvtestben szimpla, erős lencérna haladt végig, dupla láncöltésekkel. Félig felfűzték a könyvtest egyik felét, majd a másikat is külön, végül összekötve a fűzőcérnát, a két részt egyesítették. Mi bizonyítja ezt az eljárást? Még a könyvtest ívekre szedése előtt szemmel látható volt, hogy a gerinc közepén végigfut egy cérnaszál, és a láncöltéseknél, néhány ív6. Megmaradtak a régi varrócérnák, melyeket a szakadások javítására használtak. The old sewing-threads used to mend the tears were kept. vei magasabban belehurkol a fűzéspontokba, és a láncöltések is ellenkező Irányba fordultak. Az ívekre szedés után több kérdés merült föl: mi legyen a régi javításokkal, milyen anyagokkal, módszerekkel történjék a helyreállítás? Nem volt célom eltávolítani a pergamenlapokon található javításokat, a papírpótlásokat, amelyek bizonyíthatóan közel egykorúak a kötéssel. Restauráláskor a feladat nem a teljes felújítás volt, hanem a funkcionális tartósság, hogy a könyv újra egésszé, lapozhatóvá, olvashatóvá váljék. A könyv papírlapjain számtalan olyan kiegészítést találtam, amelyeket első látásra javításnak véltem. Miután azonban megtudtam, hogy a papírlapok keletkezésének és másolásának kora nyelvezete alapján is későbbre tehető, valamint a kiegészítő papírkeret, szemmel láthatóan is azonos anyagában és mintázatában az íráshordozóéval, egyértelművé vált, hogy a pótlások a XIV. századi pergamenlapok méretét utánozták. Tudatosan nagyították meg a papírlapokat, azért, hogy 60
